Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

Gondolatok az igéről

A versenyszellem nagy mozgatórugója mai világunknak. Úgy a sportban, mint a művészetekben, de a hétköznapi élet számos fontján is megmutatkozik kisebb-nagyobb mértékben. Kinek szebb, kinek jobb, több, ilyenebb, olyanabb... Emberi mivoltunk, bűnre való eredendő hajlamunk a legnagyobb igyekezetünk közepette is előbukkan még a gyülekezeti életben is. Akarva-akaratlanul minősítünk valakit a látványos szolgálatai alapján, ítélkezünk cselekedetek vagy éppen a tétlenség miatt, rangsort állítunk, kinek mekkora a hite. Mindez teljesen felesleges. A szubjektív vélemény nem számít az Istennek, számára az a fontos, hogy mindnyájan találjuk meg a szoros kaput, és járjunk a keskeny úton. Ez a kapu és út ugyanott áll annak is, aki még nem ismeri az Urat, illetve annak is, aki hívőnek vallja magát, annak is, aki generációk hosszú során át hordozza a keresztény értékrendet, és annak is, aki a világ sűrűjéből frissen tért meg. Jézus Krisztus áldozata – függetlenül attól, hogy honnan jöttünk, hogy mekkora tettek kötődnek a nevünkhöz, vagy hogy miképpen lát bennünket más – elegendő mindnyájunk számára.