Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.

Gondolatok az igéről

Ezt kitől hallottad? – teszik fel sokan a kérdést, ha valami komoly vagy nehéz témát mond el valaki. Kíváncsi az ember a forrásra, annak hitelességére.
Amit Pál hirdetett, annak a forrása maga Jézus volt, tőle kapta a kijelentést. Nagy dolgokra hívta el őt az Úr, ezért közvetlenül adott neki üzenetet, tanítást. Nagy küldetéshez erős kinyilatkoztatást kapcsolt Jézus. Ehhez viszont nagy felelősség is jár. A kijelentések nagysága miatt kellett Istennek védelmet garantálnia Pál életében, hogy alázatban tudjon szolgálni (2Kor 12,1–10).
Úgy látom, sokan szeretnének ma nagy kijelentések birtokában felszólalni és erővel hirdetni, hogy „Azt mondja az Úr!”. Az már nem látszik minden esetben, hogy nem tanácskoznak testtel és vérrel, azaz nem nézik a személyes előnyöket, a kívánatos kényelmet, a versenyképes fizetést, a frekventált lakóhely igényét stb.
Kedves olvasó! Hogy tekintesz Pálra mint az evangélium hirdetőjére? Csodálod, példa előtted? Ez nagyon jó. Kérlek, kövesd is ezt a példát, értsd meg, ha kiválaszt és elhív! Figyelj és vedd át az üzenetet, ha szól! Ha nagy kijelentést kapsz, igényeld a kegyelmet is, hogy megállhass a szolgálatban!