Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

Gondolatok az igéről

Az első pünkösd napján a Szentlélek minden kétséget kizáró módon demonstrálta, hogy behatolt világunkba, itt és most jelen van, megérkezett és véglegesen itt is marad közöttünk. A hatalmas szélroham, a hangos morajlás, a lángnyelvek, a tanítványi csapat bátor kiállása, erőteljes megszólalása, az evangélium határozott kihirdetése, a nyelvi akadályok teljes lebontása mind-mind Isten munkája. Ezekkel a jelekkel jelezte a Lélek, hogy bizony számolni kell vele a világ végezetéig. Hogy „mi akar ez lenni?” – kapcsolatfelvétel. Az első pünkösd óta személyes kapcsolatban lehet az ember az élő Istennel, hiszen a Lélek kiáradt ebbe a világba, és ma is betölt mindenkit, aki kinyitja előtte szíve ajtaját, hogy aztán csordultig töltse az ember szívét önmagával. Ez történt a tanítványokkal, megteltek Szentlélekkel, erőt kaptak, és azt tették, amire elhívta őket Isten. „Mi akar ez lenni?” – álmélkodnak ma is sokan, mikor a Szent Szellem életeket átformáló erejét látják, amikor kisöpör minden oda nem illőt az ember lelkéből, amikor átalakítja a legfafejűbb embert is, és újjáteremti hatalmas ereje által. Csodálkozz rá újra a Lélek munkájára, és áldd az Urat!

Imaáhítat

Adjunk hálát a Szentlélek megdöbbentő öröméért! (Zsolt 126,2–3)