Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten.

Gondolatok az igéről

A régi természetünk újra és újra felszínre próbál jönni. Ez a régi gondolkodásmód teljesítményben, érdemekben, fizetségben gondolkodik. Mi az, ami jár nekem.
Isten viszont ígéretekben és örökségben gondolkodik. Ez a két út teljesen eltér egymástól.
„Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,9)
A régi gondolkodásmód, ami a törvény talaján áll, azt súgja: Meg kell dolgoznod mindenért, amit Istentől várhatsz! Ugye, nem gondolod, hogy bármit is csak úgy megérdemelnél? Tegyél érte, először érdemeld ki, és akkor talán...
Isten azonban nem ilyen. Ő ajándékozó Isten! Örömét leli abban, hogy szeretett gyermekeiről gondoskodik. Népe számára megígérte a tejjel és mézzel folyó földet. A számodra megígérte, hogy veled van, gondoskodik rólad, győzelemre vezet, megerősít, felépít. Helyet készít neked a mennyben, és el fog jönni érted! Ezekből melyiket érdemeljük meg? Melyikért tudunk megdolgozni? Egyikért sem! Ezek Isten ígéretei. Ez az ő népének szánt öröksége.
Az ígéreteket, az örökséget ajándékba kapjuk Krisztusban. A törvény viszont érdemek alapján működik. Melyikben akarsz élni?