Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.

Gondolatok az igéről

Egy történet szerint a rajztanár kivetített diákjainak egy kőszobrot ábrázoló képet, hogy rajzolják azt le. A képen egy kora középkori szörnyfigura volt látható, a párizsi Notre-Dame székesegyház egyik tetődísze. Érdekessége, hogy olyan helyen található, ahonnan nemhogy a földről, de a légi felvételekről sem látható. Csak a Notre-Dame restaurálási munkálatai során lehetett képet készíteni róla. Ennek ellenére a szobor nagyon alaposan ki lett dolgozva.
Felvetődik a kérdés: miért akkor e tökéletesség? A kőfaragó – többi kortársához hasonlóan – szilárdan hitt abban, hogy ha az emberek nem is, a Jóisten mégis látja az általa faragott kőszobrot. Ezért nem tehette meg, hogy ne a legjobbat, ne a legtökéletesebbet alkossa. Nagy kérdés az: kinek akarunk tetszeni? Akár a munkavégzést illetően is: embereknek – munkaadónak, munkáltatónak – vagy az Úrnak? A kérdésre adott válaszunk teljességgel meg fogja határozni a munkavégzéshez fűződő viszonyunkat. Lehet persze „látszatra szolgálni”, csupán a főnök tetszését keresve, de Krisztust követő hívőként érdemesebb a mennyei Főnök tetszését keresni, hiszen ő a szíveket vizsgálja. Ezért érdemes teljes odaadással, tiszta szívből végezni munkánkat.