Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!

Gondolatok az igéről

Egy lelkipásztor azt kérdezte egy megbántott hívő embertől:
„Meg tudsz neki bocsátani?” Egy kis gondolkodás után ezt a választ kapta: „Ha meg akarok maradni a hitben, nincs más út.” Igen. Ha meg akarok maradni Krisztusban, nincs más út, mint a megbocsátás. Ahogy Isten megbocsátott nekünk Krisztusért, úgy kell nekünk is megbocsátanunk. Az úri imádságban ez áll: „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Az Úr Jézus az imádság végén még külön kiemeli, hogy a mennyei Atya csak akkor bocsát meg, ha mi is megbocsátunk. És mégis sok hívő ember sokszor hónapokig, évekig hordoz magában sérelmeket, és nem bocsát meg. Talán azért van ez, mert igazából soha nem élték át bűneik bocsánatát, csak „belenőttek” a gyülekezetbe. A tékozló fiúnak őszinte szívből megbocsátott az atya, és keblére ölelte. Az idősebb fiú azonban nem tudott megbocsátani testvérének, így kivonta magát az örömteli ünneplésből. Ha igazán Isten Szentlelkét hordozzuk magunkban, nem is számoljuk, hányszor kell megbocsátanunk, csak tesszük.
Gondoljuk végig, van-e valaki, akinek még nem tudtunk megbocsátani! Imádkozzunk, hogy el tudjunk indulni a megbocsátás útján még ma!