Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket arra, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetélkedéseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és Isten Izráelének!

Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én Jézus bélyegeit hordozom a testemen! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen.

Gondolatok az igéről

Mi számít az életben? Hogyan lehet mérni annak sikerességét, eredményességét?
Ha öregek, esetleg betegesek vagyunk, akkor mit érünk? És ha nem mennek jól a dolgok, padlón vagyunk?
Vagy ha sokszor szerepelhetünk, ha sok elismerésben részesülünk, ha sokakat Krisztushoz vezethetünk, az jelent valamit? Kinek az érdeme? Az enyém? Én értem el a magam erejéből s bölcsességéből? Így fontosabb és értékesebb lehetek másoknál? Miért szeretnénk, hogy a gyülekezetünk növekedjen vagy hogy minél előbb merítkezzen be mindenki (akár éretlenül, elkapkodva)? Esetleg bizonyítani szeretnénk magunknak, másoknak, Istennek?
Nem tudunk mással dicsekedni, csak Krisztussal, Aki tökéletes, aki erőt és bölcsességet, lehetőséget adott és ad a szolgálathoz, aki által célba érhetünk és része lehetünk a vetés-aratás örömteli nagy küldetésének!
Halleluja, már nem a világ értékrendje szerint kell próbálkoznunk, összekaparnunk, átküzdenünk magunkat, hanem Krisztusnak élhetünk: az ő erőforrásából az örök jutalommal, magával az Élettel!
Mert Jézus Krisztus kegyelme van a mi lelkünkkel-szellemünkkel!