A mellőzött Isten

0
1371
Szentháromság ábrázolása egy templomi freskón

Gyülekezeteinkben sok szó esik Jézus Krisztusról, mint megfeszítettről és ez így is van rendjén, hiszen a benne való hit üdvösségünk feltétele. Az Atya Isten is általában megfelelő figyelmet kap, hiszen legtöbbször Őt szólítjuk meg imáinkban, és úgy gondolkodunk róla, mint egy szerető apáról, aki minden jót megad a gyermekeinek.

A Szentlélek Isten azonban sokszor háttérbe szorul a Baptista gyülekezetekben, pedig az Ő munkája is elengedhetetlenül fontos ebben a világban.

Először is a Biblia világosan leszögezi, hogy a Szentlélek Isten nélkül senki nem tud megtérni. Ő az, aki „leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (Ján 16:8), és így valódi bűnbánatot ad az embernek. Ezen kívül az újjászületés is szorosan kapcsolódik a az Ő munkájához, hiszen Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy csak az mehet be az Isten országába, aki Lélektől született. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberek nem szép szavaink vagy nagyszerű érveink miatt fognak megtérni, hanem a Szentlélek munkája által. Ezt Pál apostol így fejezi ki: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,4-5)

Szükségünk van tehát tehát a Szentlélek erejére, hogy hatékonyan tudjunk bizonyságot tenni a körülöttünk élő embereknek, és megtapasztaljuk azt a csodát, hogy megtérnek és beépülnek a gyülekezetbe.

Mielőtt Jézus felment a mennybe, azt a parancsot adta a tanítványoknak, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, a Szentlélek kitöltését, hogy erőt kapjanak és tanúskodjanak róla az egész világon. Pünkösdkor ez az ígéret egyszer és mindenkorra beteljesedett. Azóta nem kell már várni, hogy valaki megtapasztalja ezt az erőt, mert az bármely hívő számára elérhetővé vált. Pál apostol parancsba is adja, hogy a hívők ne részegeskedjenek, hanem töltekezzenek be Szentlélekkel (Ef 5,18).

Fontos még egy jelentős kérdést tisztázni. A Szentírás szerint amikor valaki újjászületik, akkor a Szentlélek azonnal beköltözik a szívébe. Újjászületett embernek nem kell azért imádkozni, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát, mert azt már megkapta, amikor döntött Jézus Krisztus mellett. A Szentlélek Istent azonban meg lehet szomorítani, és a Lelket meg lehet oltani. Ezért szükségünk van arra, hogy újra és újra betöltekezzünk Szentlélekkel. Egy szolgáló egyszer azt mondta, hogy mindannyian lyukas edények vagyunk, akiket folyamatosan fel kell tölteni. Ez valóban így igaz; így történt ez az első tanítványok életében is. Pünkösdkor mindannyian betöltekeztek Szentlélekkel, kicsit később mégis azt olvassuk, hogy Péter apostol megtelt Szentlélekkel és úgy válaszolt a nép vezetőinek (Apcsel 4,8). Ugyanebben a fejezetben láthatjuk, hogy üldözés támadt, és amikor a testvérek együtt imádkoztak védelemért és bátorságért, akkor „megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (Apcsel 4:31) Lehetne még sorolni a példákat, de talán ebből is látható, hogy folyamatosan be kell töltekeznünk Szentlélekkel.

Ne hanyagoljuk hát el a Szentlélek Istent, hanem kérjük, töltsön be minket erővel és szeretettel, hogy el tudjuk végezni azt a küldetést, amire elhívott minket az Úr.

Megosztás