Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.

Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.

Gondolatok az igéről

A sorozat befejezéseként a harmadik nagy apostol, az idős János levelét olvashatjuk. Rövid a levele, pedig sok írnivalója volna. Hát miért nem írja meg előre, hogy amikor beszélgetnek – mert várja a személyes találkozást –, már mélyebben át tudják rágni az üzeneteket?
Talán arra gondol az idős és bölcs János, hogy „nekem van mondanivalóm, de vajon mi a te kérdésed?”. Személyesen azt is ki lehet puhatolni, és a tapasztalatok átadása még hatékonyabb lehet!
Van mondanivalónk a következő nemzedék számára, de van-e, akit érdekel? „Beszélhetek én ezeknek, mintha csak a falnak beszélnék!” Úgy is meg lehet közelíteni azonban ezt a dilemmát, hogy érdekel-e az, hogy milyen problémái, kérdései vannak fiamnak, unokámnak? Vagy csak a megoldást szeretném szállítani neki az általam feltételezett gondra?
A „Hogy vagy?” nem csupán egy udvariassági formula, de lehet egy őszinte érdeklődés, mely nyomán őszinte beszélgetés indul, megnyílik a másik, és szívesen fogadja a tapasztalatainkat is! A jó igehirdető sem csak az Igét tanulmányozza, hanem a hallgatóit is, hogy ne beszéljen el a fülek mellett.
A jó nagyszülő pedig néha nem is osztogat tanácsokat, csak egyszerűen kinyitja a fülét és a szívét...