Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

Gondolatok az igéről

A feltámadás örömhíre hitünk végső célját, Krisztus győzelmét hirdeti. Mária és Márta életük talán legnehezebb próbáját élték át, kérdések feszültek bennük: Miért nem jött időben az isteni szabadítás? Ők nem hallották Jézus kijelentését: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja...” A hitük nem rendült meg, de a gyász fájdalmával terhelt szívük nem értette egészen az Istent, mégis Jézushoz mentek segítségért. Kihez mehettek volna? Életünkben a megtapasztalt eseményeken túl létezik egy Isten által irányított valóság, amelyet nem mindig látunk. Mi is kerülhetünk ilyen élethelyzetbe, ahol a hitvallás, az istenkép szilárd marad, de az átélt valóság elbizonytalanít és kérdéseket fogalmaz meg. Isten a próbák mélységében újabb titkokat nyit meg a benne hívők számára, olyanokat, amelyeket csak ott láthatunk, érthetünk meg. Mária megvallja hitét a feltámadásban, de nem látja a teljes képet. Jézus elviszi őt az isteni valóság mélységére, ahol a hit találkozik a megtapasztalt isteni hatalom szeretetével. Amikor az ember végső korlátokba ütközik, úgy láthatja meg az Istent, ahogy még soha: feltámadott Királynak. Nem a halálé az utolsó szó. Hiszed-e ezt?

Imaáhítat

Kérjük Jézustól, hogy testi létezésünk bemutassa az ő halálát és életét! (2Kor 4,10)