Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.
Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Gondolatok az igéről

A látás az ember egyik legcsodálatosabb képessége. Felemelő érzés a természet szépségét szemlélni, és kiváltság úgy folytatni őszinte beszélgetést, hogy egymás szemébe nézhetünk.
A mindennapi életben szemlélt valóság azonban nem mindig felemelő látvány. Nem mindig vagyunk boldogok attól, amit látunk. Erőszak, háborús hírek, természeti katasztrófák és balesetek láttán felháborodás vagy éppen csüggedt beletörődés vesz erőt rajtunk. Sokakból kifakad a kétségbeesett kérdés: ennyiről szól az élet?
A hívő ember az élet gondjai mellett még vívja a hitének harcát is, néha vereséget szenvedve, néha erőtlenül roskadozva. Ó, de boldogok a látó szemek, amelyek a fizikai látványon túl látják az isteni, mennyei valóságot! Akik, mint Mózes, a földi dicsőség és a Krisztus gyalázata közül tudják az utóbbit választani, mert látják a megjutalmazást. Akik nem félelemben élik az életüket, mert látják a láthatatlan Istent (Zsid 11,26–27). Kérjünk ma Istentől ilyen látást! A mennyei valóság szemlélése fog értelmet adni a nemes harcnak, a lelki szolgálatnak, az önmegtagadásnak és a kereszthordozásnak. Így teljesedik be az amúgy fejtörést okozó ige: „az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Mt 11,30).