Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata! Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik. Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!

Gondolatok az igéről

Szülőként természetesen az az azonnali válaszunk, hogy igen, érték, így a címben szereplő kérdés önmagában hordozza a választ is. Nem véletlenül kérdezik meg újra és újra különféle online fórumokon, agyalnak rajta fiatalok milliói. Adott korban elszabadulnak a hormonok, teljesen másképp kezdünk el gondolkodni, egyre többet – sőt, néha kizárólagosan – azon a bizonyos dolgon jár az eszünk. De ha ennyire hajt minket az Isten által alkotott szervezetünk, akkor mi van ezzel a szüzességdologgal, hogy tekintsek rá?
A „szent” szó jelentése az, hogy Isten számára elkülönített, egy bizonyos célra félretett. Mi szentek vagyunk, Isten számára a Fiú vére árán elkülönített gyermekek. Értékesek vagyunk? Igen, a legértékesebbek, pedig csak most is több mint 8 milliárd ember él a földön. Mégis az Atya számára te a legértékesebb vagy. Egy a sokból, de az a bizonyos egy vagy az Úr szemében.
Ugyanígy a szüzesség. Biológiailag nem sokat számít, de mégis, hatalmas érték, amit a párkapcsolatodba bevihetsz ajándékként a párodnak. De ne csak a tested szüzességét őrizgesd, hanem az egész személyed maradjon szent, a párod számára elkerített, megtartott és félretett, mint egy drága kincs!