Így van megírva: „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig előre látta az Írás, hogy Isten a népeket hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

Gondolatok az igéről

Ábrahám életét figyelve látjuk azt a küzdelmet, amit a hit embere vív önmagával és Isten szavával. Újra meg újra meg kell küzdenie azzal, hogy kinek hisz. A körülményeinek? A lehetőségeinek? A képességeinek? A „valóságnak”? Vagy annak, amit Isten mondott? Megbízhat-e egy ígéretben? Felteheti-e arra az életét? És a családja vagy később a gyermeke életét is? Mire lesz elég a hite? Mennyire tartja megbízhatónak Istent?
Mi hívőknek hívjuk magunkat. Életünk a gyakorlatban mégis sokszor az ateistákéra hasonlít. Az határoz meg, hogy mit tudok saját erőből megcsinálni. Mit tudok a saját értelmem, logikám alapján elképzelni. Mi az, amit anyagilag megengedhetek magamnak. Az életemet saját erőből, saját forrásból, saját képességekből élem. Ebben az életben nincs szükség a hitre. Hiszen megoldom én magam.
Ha így élünk, akkor nem is fogjuk látni Isten csodáit, hiszen nincs szükségünk őrá.
Isten nem csak új életet adott, és aztán szabadon engedett, hogy csinálj, amit akarsz, élj úgy, ahogy tudsz. Ő egy kapcsolatra szabadított meg. Ebben a kapcsolatban élhetsz kegyelemből, és csakis hit által! Akarod-e Isten természetfölötti áldásait? Akkor őt kövesd, és ne a saját erőddel próbálkozz!