Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Gondolatok az igéről

Vannak bibliai történetek, amelyeket sokszor és sokféleképpen feldolgoztak. Közöttük találkoztam olyannal is, amikor például az igavonó állat szempontjából ismertetik a készítők a születés történetét. Érdekes megközelítés, akár még hozzá is tehet a történet megértéséhez. Ezzel együtt most arra kérem az olvasót, hogy a nagyhét eseményeit és ennek nyitótörténetét a Messiás szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg! Próbáljunk belehelyezkedni, még ha lehetetlennek tűnik is, Krisztus helyzetébe, és tegyük fel a kérdést: vajon hogyan élte meg az utolsó hetet húsvét előtt? Vajon hogyan élte meg, hogy miközben a körülmények pontosan úgy alakulnak, ahogyan megmondta – akár a szamárcsikó eloldása, elhozása, akár a próféciákban a Messiás megérkezése Jeruzsálembe, a tömeg ujjongása –, pontosan tudja, hogy földi élete a végéhez közeledik? Mi hajtotta őt a végzete felé? Hogyan volt képes szembenézni a gyilkosaival anélkül, hogy ostorozta volna őket, sőt! Hogyan volt képes végig könyörülettel lenni feléjük? Döbbenetes! Erre – véleményem szerint – csak Isten Fia volt képes! Aki azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse! Végig szelíd volt, és alázatos, és szeretetteljes.

Imaáhítat

Adjunk hálát azokért a felsőbbségekért, akik a békességet munkálják! (Eszt 10,3)