Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Gondolatok az igéről

Isten abban formált bennünket a hét során, hogy felismerve a különböző szükségeinkben a fontossági sorrendeket jól tudjunk dönteni test és lélek kívánságai között. Arra hívott – és hív – Isten, hogy „az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben.” (Kol 3,2–3) Ez az elrejtettség azt is jelenti, hogy biztosak lehetünk abban, mennyei Atyánk semmilyen tekintetben nem feledkezik meg rólunk. Aki őt keresi a mindennapjaiban, nem csupán lélekben, hanem fizikai szükségleteiben is megéli a megelégítettséget. Ám ez fordítva már nem igaz. Annak, akinek fókuszában a jelen szükségei vannak csupán, könnyen szem elől téveszti, sőt elengedi Isten szeretetét. És marad az emberi erőlködés... Nem arra hív Isten, hogy ne foglalkozz a fizikai szükségeiddel! Csupán azt szeretné, ha jól élnéd a hangsúlyokat. Így a hétvégén gondold át, mennyi figyelmet fordítasz a tested és a lelked szükségeire! Mihez igazítod a terveid, az idődet? Isten a meghatározója a dolgaidnak, vagy majd foglalkozol vele, ha lesz rá időd és energiád? Dolgozz és éld meg Isten gondoskodását a szükségeidben, de ne feledd, ez nem az alap, hanem a ráadás!