Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Gondolatok az igéről

Ötéves lehettem, amikor felmerült bennem az a kétely: „Mi van, ha én nem is a szüleim fia vagyok?” Amennyire csak tudtam, megpróbáltam visszaemlékezni, de a csecsemőkoromat képtelen voltam felidézni, így tovább bizonytalankodtam. Úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha megkérdezem őket. Szüleim biztosítottak arról, hogy én az ő gyermekük vagyok. Felsorolták, hogy milyen tulajdonságokat örököltem tőlük, majd édesanyám elmondott egy esetet, mikor születésem után nem sokkal a kórházban a nővérek egy másik babát toltak be hozzá, de ő rögtön reklamált, hogy bizony ez nem az ő fia. Ekkor megnyugodtam. Ha bizonytalankodsz, hogy Isten gyermeke vagy-e, kérdezd meg szellemi Édesapádat! A Szentlélek bizonyságot fog tenni arról, hogy a fia vagy. Meg fogja mutatni, hogy már mennyi mindent formált rajtad, hogy hasonlóvá tegyen őhozzá. El fogja mondani, hogy drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén váltott meg (1Pt 1,19). Sokszor hallottam idős testvéreket, akik közeledve a véghez kétségbeesve énekelték az éneket: „Ó, de remeg a szívem, vajon Jézus Mesterem hogy lesz vélem megelégedve?” De az ének megelőlegezi a kérdést: „teljesen elég, elég nékem Jézus vére.”