Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrakéba mentünk, másnap Neapoliszba, onnan pedig Filippibe, amely Makedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban! És kérlelt bennünket.

Gondolatok az igéről

Soha nem felejtem el Európa legnagyobb folyami vízesését! Családommal volt lehetőségem elutazni oda, a svájci Schaffhausenbe, ahol a Rajna mennydörgő robajjal zúdul le a sziklákról. A vízpermet betöltötte a levegőt, a zúgás a fülünket, az élmény életre szóló emlék marad. De nekünk, európaiaknak egy másik folyó még nagyobb, egészen örök életű hatással bír. Amelyik mellett Pálék először hirdették Krisztus evangéliumát. Ott, Filippi közelében.
A héten sok folyam vagy egy-egy szakasza hömpölyöghetett a gondolatainkban a hozzájuk kötődő, mellettük zajló események kapcsán. Ha azokat nem is jegyezzük meg, ez az utolsó, a Filippi melletti névtelen folyó legyen ránk is hasonló hatással, mint Lídiára és családjára! Ő ott volt azzal a folyópartra igyekvő néhány asszonnyal, akik imádkozni gyűltek össze, akik félretéve a napi gondokat leültek, és akik akkor hallgatták Pál és társai beszédét. Hitről, életről, a Krisztusban hívő életről. Lídia szívét pedig megnyitotta az Úr! A többi már történelem...
Kedves olvasó! Van-e olyan folyópartod, ahol megszólít téged Isten? Ahol megváltozik az életed? Rácsodálkozol Isten munkájára? Ha folyóhoz érkezel, jussanak eszedbe ezek a héten olvasott üzenetek!