A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.

Gondolatok az igéről

Tinédzserkoromban nagy port kavart, amikor Szlovákiában a rendőrök megvertek magyar fociszurkolókat. Történelmi okokból időnként fel-felcsapnak körülöttünk az ilyen jellegű indulatok. A barátaimmal nagyon fel voltunk háborodva, és mindenfélének lehordtuk az elkövetők nemzetét. Sokáig éltem ilyen előítéletekkel. Később, mikor már egyértelműen megértettem Isten hívását a misszióba, foglalkoztatott az, hogy elmenjek Szlovákiába pár hónapra misszióba, mert hiszem, hogy a nemzetek közötti feszültségek gyógyulásában kulcsszerepe lehet az egyháznak. Nem voltak a környezetemben magyarul beszélők. Felkapkodtam annyi szlovákot, amit csak tudtam. Egyszer a gyermekkórházban „A három kismalac” című jelenetet adtuk elő, és én voltam a nagy magyar farkas. A beteg gyerekek jókat nevettek az előadáson, aztán megöleltük egymást, játszottunk együtt tovább. A kórházban nem számított, ki milyen nemzetiségű. Ott kiderült az, hogy Krisztus által a nagy magyar farkasból, az ellenségből is válhat szerető testvér. Ottlétem végén egy testvérnőnek előadtam minden szlovák tudásomat. Sírva ölelt át, és azt mondta: „Még sohasem hallottam magyar embert így beszélni szlovákul.” Ez mind Krisztusban lehetséges.