A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni.

Gondolatok az igéről

Azok tudják igazán értékelni a kegyelmet és a szeretetet, akik megtapasztaltak mélységeket, nehézségeket és nyomorúságokat. Akkor kezdjük értékelni az egészségünket, szeretteinket, egy közösséget, amikor majdnem elveszítjük ezeket. Rádöbbenünk a valódi értékekre, amiket Istentől kaptunk. Szembesülünk azzal, mik a mulandók, és mik az örök értékek, az igazán fontosak az életben. „Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14,22b) Mégis tudhatjuk és bízhatunk benne, hogy Jézus mindig velünk van, és ő az, aki minden bajból kisegít, mindent a javunkra fordít. Az első karácsony sem volt egyszerű (József jegyese nem tőle lett állapotos; hosszas utazás a népszámlálás miatt; nem volt szállás a fogadóban...), mégis a Gondviselő ezt a helyzetet az egész világ javára fordította. Ez az Isten, aki annyi csodát vitt véghez, értünk emberként megszületett; mi is megszülettünk; átélhettük, hogy nekünk születik gyermekünk; vagy valakit éppen mi vezethettünk az Úrhoz. Ez az Isten sosem fog bennünket cserben hagyni! Köszönjük, hogy sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható! Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni...