Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.

De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.

Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt.

Gondolatok az igéről

Életünk során néhány komoly választás elé kerülünk. Vajon mi alapján döntünk ilyenkor? Lót példája figyelmeztet: nem minden az, aminek látszik. Mikor Ábrahám felajánlotta neki a választás lehetőségét, Lót a szemével döntött – meglátta a Jordán vidékét, a „bővizű földet”, és azt választotta. Úgy tűnt, ez a biztos jövő útja. De tudta-e, mit választ valójában?
Lót látását elhomályosította a látszólagos haszon, amely elnyomta a szellemi szempontokat. Figyelmen kívül hagyta, hogy Sodoma emberei gonoszak voltak. Döntésében háttérbe szorult Isten keresése, a benne való bizalom, és helyette a pillanatnyi előny és a földi jólét vált elsődlegessé, amely rengeteg szenvedést hozott rá.
Ábrahám, bár idősebb volt és joga lett volna először választani, átadta a döntést. Nem félt, mert bízott Istenben. Tudta, hogy Isten gondviselése és az ígéreteihez való ragaszkodás nem csal meg és bölcs döntésekhez vezet.
Mi az, ami ma bennünket csábít? Mi torzítja a látásunkat, amikor döntünk a kapcsolatainkról, munkahelyről, értékrendről? Tegyük fel magunknak a kérdést: választásainkban Isten vezetését keressük-e, vagy csak a „bővizű földet”? Bízzunk az ő gondviselésében és a tőle jövő útban!