Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.

Gondolatok az igéről

Miután kiemelt bennünket Urunk a bűnből, megtisztított és ezt mondta nekünk: Gazdálkodjatok az életetekkel és azzal, amit adok nektek! Aki igazán értékeli a Krisztusban nyert új életet, az gazdálkodik vele, okosan. Állandóan gyarapítja, és nem a maga, hanem Ura örömére. Egyre inkább, egyre jobban. Nemcsak egy lépést tesz, hanem lépések sokaságát, figyelmesen, odaadóan, figyelve a lehetőségekre. Mire vezet, mit ad elébünk, mit mutat meg, mit tanít. Hogyan lehetne egyről a kettőre jutni. Nem igazán a mennyiségi kérdés számít, hanem a hozzáállás, rám bízatott valami, amiért hálás lehetek, amit bővíthetek, megsokszorozhatok. Nem kiszolgáltatott leszek, aki csak túlélni akarja az időt, helyzetet, hanem az, aki akár erő felett is többet tesz, mint ami elvárható lenne. A „túltett magán”, „erő felett teljesített” kifejezések csak szinonimái a „megfelelt” bejegyzésnek a vizsgán. Inkább mondják azt rólam, hogy „Ezt azért nem néztem volna ki belőled!”, mint hogy „Hoztad a formádat, az vagy, aki voltál, semmit sem változtál”! Változni akarok, Vele.