Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza. Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg! Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”? Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt. Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

Gondolatok az igéről

Igeszakaszunk egy emberről szól, aki szőlőt ültetett és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe költözött. A megfelelő idő elteltével elküldte a munkásokhoz egyik szolgáját, majd másik szolgáját, majd egy harmadikat is. Mindegyik szolgával ugyanúgy bántak a munkások: megverték, meggyalázták, megsebesítették és üres kézzel küldték vissza. Végül elküldte szeretett fiát, azt gondolván, hogy őt biztosan meg fogják becsülni. Azonban nem így történt. A fiát mint örököst kidobták a szőlőből, és megölték.
Ugyanígy viszonyult az emberiség az Úr Jézushoz. A világ őt is kisemmizte, semminek nézte, meggyalázta és megölte. Ő azonban, a megvetett lett a Megváltó, a sarokkő, aki alapját képezi hitéletünknek, meggyőződéseinknek. A sarokkő az építmények legelőször lerakott alapköve, amely azután irányt szab az egész további építkezésnek. Jézus Krisztus irányt szabott életünknek. Ne vessük meg őt! Ne hagyjuk figyelmen kívül az ő útmutatásait, figyelmeztetéseit! Aki megveti Krisztust, az az életének alapját, helyes irányadóját, egyedüli megoldását veti meg. Jézus Krisztus az emberek által megvetett, de Isten által felhasznált Megváltó. Fogadd be őt, és engedd, hogy munkálkodjon benned!

Imaáhítat

Imádkozzunk a gyülekezeti tagok jó alapra épült életéért! (1Kor 3,11)