Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak. Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

Gondolatok az igéről

Azt olvastuk, hogy Jézust állandóan szemmel tartották, kémeket küldtek utána, hogy saját szavaival fogják meg őt (20. v.). Érdekes megfigyelnünk, hogy a Jézus tanítását hallgatók között voltak olyanok, akik igaznak tettették magukat, de csupán azért, hogy hibát találjanak benne. Vannak emberek a környezetünkben, akik a hibát keresik bennünk, és nem azt, ami épít, előrevisz, hitben erősít. Emiatt is nagyon fontos, hogy az emberek előtt hitelesen éljük az életünket. A szavaink hitelessége az életünk hitelességétől függ. Akkor fognak hinni nekünk, hogyha látják is az életünkön azt, hogy valóban megéljük az igazságot. Ez azonban csakis akkor lehetséges, hogyha Isten előtt is hitelesen megállunk. Vagyis törekszünk életvitelszerűen arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, és megadjuk neki azt, ami neki jár. Ha ugyanis Isten előtt bármikor megállhatunk, mert tudjuk, hogy nincs mit takargatnunk, akkor az emberek előtt is bármikor meg fogunk tudni állni, mert tudjuk, hogy rendben van az életünk. A mai üzenet számunkra tehát ez: adjuk meg az Istennek járó helyes hozzáállást, és ebből fakadóan következik az emberek iránti helyes és hiteles életvitel is.