De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel megrendültél, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak – így szól az Úr. Gondoskodom róla, hogy őseid mellé temessenek, és békességgel kerülj a sírodba; neked nem kell meglátnod mindazt a veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira elhozok! És megvitték a választ a királynak.

A király ekkor összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit. Azután fölment a király az Úr házába meg minden júdai férfi és Jeruzsálem lakói, a papok és a léviták meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak. Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr színe előtt, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el. Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, az Úrnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az Úrtól.

Gondolatok az igéről

Vajon mitől vált olyan erőssé a törvénykönyv felolvasása Jósiás király által az egész város előtt, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt nagy várakozással hallgatták végig? A válasz ott van a történetben: a királyt megrendítette, amikor ő maga először hallotta a törvénykönyv szavait. Ez a megrendültség szolgáltatott elegendő alapot ahhoz, hogy amikor az egész nép előtt olvasta fel ugyanazokat a szavakat, még mindig a hatásuk alatt volt. Lehet, hogy ma is csak érintettséggel lenne szabad bármit is felolvasni mások előtt?
Óhatatlanul felvetődik bennünk egy kérdés: Hogyan juthatok ilyen állapotba felolvasóként – akár meseolvasók vagyunk, akár bibliai textust olvasunk fel, akár egy ének szövegét? A történet mindenképp arra kényszerít bennünket, hogy alaposan tegyük próbára magunkat minden felolvasás előtt: megérint-e a szöveg annyira, hogy érdemes legyen azt másokkal is majd megosztani. Ennek hiányában sajnos sokszor üresen hangzanak a felolvasott mondatok. A gyülekezeti gyakorlatban is fontos feltétel, hogy az igehirdetést megelőzően a bibliai szakaszt felolvasó testvér szavaiban mindenki érezze meg a Lélek érintését.