Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben! Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!

Gondolatok az igéről

Pár évtizede azok számítottak példáknak, idoloknak, követendő személyeknek, akik valamilyen területen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, miközben egyéb területeken nem hoztak szégyent magukra vagy a mögöttük állókra. Később ez utóbbi már nem volt feltétel. Az volt hallható, hogy nem számít, hogy egyéb téren mit tesz valaki, ha közben máshol kiemelkedő. Mostanra pedig már a kiemelkedés fogalma is új értelmet nyert. Elég, ha valaki harsány, a lényeg, hogy kitűnjék a tömegből, nem baj, ha az, amit tesz, nem érték.
Isten másra hív minket. Nem azt mondja, hogy legyünk kiemelkedők abban, hogy meglássuk, hol van a hiba, miben kell másnak máshogy cselekednie. Arra bátorít, hogy lássuk meg mindenkiben azt a kincset, amit ő is lát bennük, legyünk eszközei annak, hogy ez az érték a felszínre kerüljön. Úgy álljunk egymáshoz, mint akik nem azt nézik, hogy ki a másik ember, hanem hogy ki lehet belőle. Úgy szóljunk egymáshoz, mint akiben látjuk a jövő hithősét, a jövő szolgálóját, a jövő példáját, a jövő oszlopát. A gyülekezetben körbenézve kiket látsz, mit tehetsz értük, hogy azzá legyenek, akinek Isten megálmodta őket?