Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.

Gondolatok az igéről

Az Úr Jézus szolgálata és tanítása sok fejtörést okozott az akkori vallási vezetők számára. Nem tudták egyetlen általuk ismert és elfogadott vallási keretbe se beilleszteni. A Lévi házánál tett látogatása nagy zúgolódást váltott ki. Erre válaszolt a Megváltó az igénkben található példázatokkal. Ő nem azért jött, hogy az ószövetségi rendszer kopott és szakadozó ruháját foltozza vagy színesebbé tegye tanításával és csodáival. Az evangélium nem egy folt a régire, hanem egy olyan élettel és erővel teljes tartalom, aminek a megfelelő keretek közé kell kerülnie.
Nehezen értették meg az akkor élő emberek, még a tanítványok is, hogy Jézus Krisztus evangéliuma egy új szövetségben bontakozik ki: új bor, új tömlőbe való. A témánál maradva Jézus a hozzáállást is példázza: az emberek nem akarják az újat, mert szerintük „az óbor a jó”.
Ma is fel-fellángol a régi és új közötti feszültség. Az a jó, ami „új”, vagy az, ami kipróbált, „hagyománya van”? Aki Krisztusban új teremtés lett, annak állandó megújulásban telik az élete, aminek során nem egyre modernebb lesz, hanem egyre inkább kiábrázolódik benne Krisztus képmása (Kol 3,10).

Imaáhítat

Magasztaljuk Istent a Lélek szerinti új életrendért! (Róm 7,6)