Nagylévárd – anabaptista / habán emléknap

    0
    216

    Budapest – Nagylévárd – Budapest
    Indulás: 2019. június 30. vasárnap reggel 6 óra – Érkezés: 9 óra Oda: M1 260 km. Körülbelül 2 óra 45 perc (Autópályán!)

    Távolság: VI.Budapest, Benczúr u. 31. BTA elöl oda-vissza kb: 550km
    Előrelátható útiköltség: 4.000 Ft/fő – Étkezés: önellátó
    (Az útiköltség a múzeum(ok) és autópálya díjakat is tartalmazza: Autópálya-matrica Magyarország: 2.975 Ft (10 nap) – 4,780 (hónap) – Szlovákiában: 10 napos, 10 euró)


    NAGYLÉVÁRDI HABÁN / ANABAPTISTA FESZTIVÁL
    2019. június 30. vasárnap – hithűség / rekatolizáció emléknapja


    Nagylévárdi újkeresztények, anabaptisták, habánok, hutteriták, keresztségmegújítók története

    Nagylévárd (szlovákul Veľké Leváre, németül Gross-Schützen) község Szlovákiában, a Pozsony megyében. Malackától északra 8 km-re található.

    Valószínűleg már a 10. századtól lakott település volt. Első telepesek határvédő íjászok voltak. A falu a tatárjárás idején teljesen elpusztult. Ezután német, szláv és magyar telepesek találtak otthonra ezen a területen. Miután I. Lajos király 1377-ben híveinek, – a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak – adományozta. 1378-ban a pozsonyi káptalan oklevelében “Noglew” alakban szerepel a település neve.

    A 15. század közepén a husziták foglalták el a környéket, akik a szomszédos Gajar területén építették fel erődített táborukat. 1488-ban Hunyadi Mátyás a községet Johannes Haubitz de Pasthwytz földesuraknak adta. A 16. században Nagylévárd az alsőausztriai Lembach család birtoka lett. Az 1553-as adóösszeírás szerint Lembach Lipótnak 28 adózó portája volt a községben.

    1547-ben a Rajnavidékről menekült anabaptista habánok telepedtek itt le Nagylévárdon. 1621-22 körül több hullámban vándoroltak tovább a Felvidékről Erdélybe anabaptisták Bethlen Gábor fejedelem kezdeményezésére és védelme alatt. Nagylévárdon maradt anabaptisták 1760-ban kápolnát is építettek. A németül beszélő telepesek megjelenése óta a községnek német Gross-Schützen neve is ismeretes, de ugyanekkor Velke-Levari tót nevével is találkozunk.

    A felvidéken maradt anabaptista hutteritákat Mária Terézia 1762-ben rendeletben kötelezte a katolikus misék látogatására. Egy évvel később 1763-ban keményebb eszközökkel kényszerítette őket az áttérésre: „Az eddig megtűrt anabaptisták többé ott meg ne tűressenek, szónokaik hivatalaikból elmozdíttassanak és egyenként a katolikus papoknak oktatás végett átadassanak. A néphez katolikus papok oktatás végett átadassanak. Aki 6 hét alatt meg nem tér, száműzettessék”

    Hat hét helyett még két évvel később is makacs ellenállást tanúsító anabaptistákról kapott jelentést a királynő. Több prédikátort letartóztattak és bebörtönöztek. 1766-ban még a katonaságot is be kellett vetni, akik időnként ütlegelésekkel kényszerítették a hutterieket a misehallgatásra. II. József idején a jezsuiták erőszakos rekatolizálását követve a habán kódexeket is bevonatta és katolikus kiadású olvasmányokra cseréltette.

    1782-től még mindig kocsiszámra kobozzák el tőlük a „tiltott” könyveket és szállították ezeket Pozsonyba. Ezek közül 26 hutteri kódex került Esztergomba. Az anabaptisták leleményességének köszönhetően 1761-ben befalazott mintegy 126 kéziratos, illetve nyomtatott anabaptista kódex került elő, ami 1961-ben publikált Adolf Mais reprint kiadásban.

    A szomszédos Ószombatra/Sobotistre 1787-ben érkezett Joseph Heinrich jezsuita pap az ottani anabaptista hutteriták áttérítésére. Szláv és német nyelven prédikált nekik. Nem könnyen adták föl anabaptista hitüket. Akik önként nem távoztak, azoknak egy része rekatolizált.

    A nagylévárdi anabaptisták a habánudvaraikban gyakorolt vagyonközösségüket még 1863-ig tarthatták fönt. Később beleolvadtak a morva és szláv lakosságba. Emléküket a Habán-udvar őrzi, melynek főterén az anabaptista imaházukból átalakított barokk kápolna áll. (Állítólag a kápolna egyik sarkában álló kisméretű orgonát még Mária Terézia ajándékozta a rekatolizált hutteriek számára)

    A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malacka járásához tartozott. Népessége: 1910-ben 2871 lakosából 2340 szlovák, 284 német és 191 magyar. 2011-ben 3550 lakosából 3412 szlovák volt.