Az ismert okok miatt már hónapok óta vártuk ezt a napot bemerítkező testvéreinkkel együtt. Végre eljött az a vasárnap, amikor 2020. július 5-én bemerítésre gyülekezhettünk össze Vácegresen. Egy kedves fiatal házaspárt, Márton Boglárkát és Krisztiánt köszönthettük nagy örömmel.

„Van a hallható és a látható igehirdetés, ma mindkettőben részünk lesz” lelkipásztorunk, dr. Várady Endre így üdvözölte a rokonokat, barátokat, a gyülekezetet. A Zsid 4,14–16 alapján arról szólt, hogy „Mi dolgunk a világon?” – ezt már sokan sokféleképpen megfogalmazták. Honnan jöttünk és hová megyünk? Mindenkinek örök élete van, de nem mindegy, hol töltjük az örökkévalóságot. Nemes célokért küzdünk, de mindezek csak az élet határáig tartanak.

Szent Ágoston imádságában így fogalmazza meg ezt a kérdést: Magadnak alkottál minket, és nyugtalan a lelkünk, amíg meg nem nyugszik benned. Isten egyszülött Fiát küldte hozzánk, hogy hidat képezzen számunkra a mennybe.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

Mi dolgunk a világon: megtalálni Istent, az örök életet.

A lehetőség adott: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.” (Zsid 4,15)

„Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16)

A bemerítést az Úr Jézus parancsára gyakoroljuk, a bemerítkező hitvallása alapján, saját kérésére. A bemerítés jelképezi azt, hogy a régi életnek meghaltunk, és új életre támadunk fel.

Boglárka és Krisztián vallástétele után személyes bizonyságtételüket hallhattuk, majd megtörtént a bemerítésük.

Márton Boglárka: „Hálás vagyok az Úr Jézusnak, hogy megbocsátotta bűneimet, és itt lehetek! Itt vagyok, Uram, átadom magam neked, tied vagyok örökké.” Bogi bemerítési igéje: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” (Ézs 54,10)

Márton Krisztián: „Mindenhol kerestem, mi az életem célja, zsákutcákba vezetett. De Isten mindenhol ott volt velem, és kimentett. Rájöttem, hogy nélküle nem tudok talpra állni. Egy Istent szolgálunk, aki mindig megmutatja a helyes irányt, átadom neki az életemet.” Krisztián bemerítési igéje: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20)

Ezután biztatást, bátorítást hallhattunk lelkipásztor testvérünktől Isten keresésére.

Garai Árpád gyülekezetvezető testvér folytatta a biztató szavakat: „Örömünnep van, születés történt, újjászületés. Felelősséggel tartozunk testvéreinkért. Szükségük van a támogatásunkra, biztatásunkra, szeretettel való igazgatásra.”

Tóth-Fazekas Andrea felidézte saját bemerítését: „Kegyelemből állhatok itt közöttetek, tíz éve nehéz világi környezetből tértem meg. Istennel való járásomban az a jó, hogy tudom, kihez forduljak. Ő változatos módon válaszol kérdéseimre, Bibliából, hirtelen gondolattal, valaki idegen által és számos más módon.”

Frissen bemerített testvéreinkre kézrátételes ima formájában kértünk áldást. Ezt követően úrvacsorában részesülhetett az egész gyülekezet „első úrvacsorázóinkkal” együtt. „Az úrvacsora egy megtartási cselekmény, megerősítést, újbóli megtisztulást kérünk az Úrtól. Rendezzük az életünket ővele. Van dolgunk a világon, dicsőíteni az Urat, és az ő dicsőségére élni!”