A magyar baptista történészek legutóbbi, 2020. május 11-én megtartott tanácskozása mindannyiunk számára emlékezetes marad. A koronavírus-járvány miatti korlátozások meghiúsították azt a tervet, hogy személyesen találkozzunk, most legelső alkalommal a világháló igénybevételével láthattuk-hallhattuk egymást.

A videókonferenciát dr. Mészáros Kálmán, a magyarországi baptisták Történelmi Bizottsága elnökének igei elmélkedése nyitotta meg: „Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghez vitt.” (Zsolt 78,3–4) Ezt követően beszámolt a múlt esztendő jelentősebb eseményeiről, mint például a Pozsonyban, Falkenstein várában, Nagylévárdon megtartott egyháztörténelmi szempontból jelentős rendezvényekről és közös tanulmányutakról, valamint a Meyer Henrik-emlékév jubileumi eseményeiről. A jövőre nézve pedig a Trianon – 100 (kihatása a baptistákra, 2020), Budapest – 175 (Rottmayer hazaérkezése, 2021), Kolozsvár – 400 (Bethlen Gábor türelmi rendelete, 2022) és az anabaptista reformáció – 500 (jubileumi évforduló, 2023) méltó megemlékezések előkészítésére irányította a figyelmet.

Kiss Lehel testvér, az erdélyi baptisták Történelmi Bizottságának elnöke beszámolt a Bokor Barnabás életéről készített tanulmányi munkájáról és az azóta elkészült életrajzáról. Dr. Borzási István és dr. Kovács József  testvérek, akik csak rövid időre jelentkeztek be, valamint Kelemen Sándor Tomi testvér beszámoltak a román baptista történészekkel végzett munkájukról és konferenciai előadásaikról. Kiss Zoltán kegyelettel emlékezett meg Zsisku Lajos bihardiószegi lelkipásztor haláláról, valamint Kornya Mihály evangélista hagyatékának és a birtokában levő személyes tárgyainak további sorsáról.

Kelemen Sándor testvér részletesen kitért a kiadás előtt álló anabaptista témájú tanulmánykötetére, a Dávid Ferenc által magyarra fordított és 1570-ben Kolozsváron, Heltai Gáspár nyomdájában kiadott Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről című könyv újbóli kiadásának fejleményeiről. A hitvalló bemerítésről szóló, eredetileg holland/flamand anabaptista prédikátorok által írt tanulmányt a magyar egyháztörténészek eddig méltatlanul elhallgatták, pedig jelentős hatása volt a XVI. századi erdélyi magyar protestantizmus fejlődésére. A több helyen és csak töredékekben fellelhető iratot levéltáros testvérünk hosszas kutatómunkával állította össze és készítette elő kiadásra.

Ennek a műnek a mielőbbi publikálásához egy megnyert pályázat alapján a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarországi Baptista Egyház is jelentős összeggel kíván hozzájárulni. Ezt erősítette meg a körünkben jelen lévő Papp János MBE-egyházelnök testvér is, aki felhívta a figyelmet a többi előttünk álló jelentősebb jubileumi eseményre is, amit a magyarországi egyházvezetés is teljes szívvel támogat.

Tisztelettel köszöntöttük körünkben dr. Szőllős János testvért is, aki nemcsak a felvidéki baptisták történelmi bizottságának elnökeként volt jelen, hanem aki időközben a Szlovák Köztársaság parlamentjének is megválasztott képviselője lett. Szőllős testvér beszámolt a cseh és szlovák baptisták közös missziójának 100. jubileumáról, amit Prágában tartottak meg. Erdélyi Sándor, a szlovákiai baptisták történelmi bizottságának titkára pedig evangéliumi könyvkiadói tevékenységéről számolt be, valamint Benkő Ferenc neszmélyi habán hagyományőrző testvérrel közösen végzett felvidéki szolgálatukról.

Az ausztriai magyar baptistákat Vix József  képviselte, aki arról szólt, hogy a falkensteini várban kialakított anabaptista múzeum – melynek a kialakításában ő maga is tevőlegesen részt vett – ma is várja a baptista történelem iránt érdeklődő látogatóit. Arról is tájékoztatott, hogy a niederschultzi anabaptista skanzenben tervezett konferenciát a járvány okozta korlátozások miatt őszre halasztották, amelynek pontos időpontjáról értesíteni fog.

A délvidéki Vajdaság képviseletében bekapcsolódó Nyúl Zoltán testvér egy alkalmas időben megszervezett egyháztörténeti tanulmányi kirándulás ötletét vetette fel a bizottsági találkozás következő helyszíneként a közeljövőben. Ezt egészítette ki Nagy Tibor vajdasági lelkipásztor, aki megerősítette a meghívást Szerbiába, ahol egy értékes Bibliamúzeumot is megnyitottak délvidéki magyar testvéreink. Kárpátalja képviseletében pedig Nagy-Kasza Dániel testvér egészítette ki tanácskozásunkat több értékes történelmi dokumentummal.

Bereczki Lajos, a magyarországi történelmi bizottság titkára a magyar baptisták jubileumi évfordulóihoz kötött és előkészületben lévő, az MBE által is támogatott egyháztörténelmi kiadványok kiadását ismertette. Ezek között említette meg Mészáros Kálmán egyháztörténész Baptisták Európa szívében – Baptisták a Kárpát-medencében Trianon előtt és az után című doktori dolgozatának, valamint az Akik sokakat az igazságra vezettek című, a baptisták eredetét, történetét és hitvallását ismertető könyvének megjelentetését.

Ezen a találkozón jó volt átélni, hogy a közbevetett határok és a szabad mozgást korlátozó intézkedések ellenére, még ha csak virtuálisan is, hat különböző ország képviseletében vettünk részt a megbeszélésen mint egy közösségbe tartozók: mint Isten megváltott, elhívott gyermekei, és úgy is, mint az ő rendeléséből magyarok. Bár 100 évvel ezelőtt Trianon anyagi és szellemi tekintetben mérhetetlen károkat okozott nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak is, a baptisták számára pozitív hozadékokkal is járt: a különböző országokba szakadt magyar baptisták erőteljes közösségeket hoztak létre, megedződtek a sokféle kihívásban, ami a szervezeti életet és a missziót illeti.

A konferencia zárásaként Kiss Lehel tartott rövid elmélkedést „Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze. Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld 25,1–2) alapján, hangsúlyozva, hogy a történelmi bizottság szolgálata bizonyos értelemben párhuzamba állítható Ezékiás király embereinek munkájával, akik arra kaptak megbízást, hogy összegyűjtsék Salamon példabeszédeit. Ezt az értékmentő és értékteremtő munkát szeretnénk továbbra is végezni Urunk dicsőségére, közösségünk javára.