A hónap igéje

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

A hónap gondolata

A szabadság minden ember igénye, szükséglete, de lassan válunk alkalmassá a befogadására. Mikor gyermekek voltunk, azt hittük, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha rendetlenséget teremthetünk. Mindenféle szabályozást, utasítást, kérést szabadságunk korlátozásaként éltünk át. Lassan törődtünk bele a korlátokba. Mert

„amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek…” (Pál apostol).

Serdülőként aztán ismét fellázadtunk minden korlátozás ellen. Ismét totális szabadságra vágytunk, éreztük, csak így lehet teljes az élet. Viszont azt is megsejtettük, hogy ehhez belül kell rend, hisz ekkorra már kezdett összekuszálódni a lelkünk. Belső szabadságra is vágytunk, s rájöttünk, a rend is belülről épül kifelé.

Isten kegyelmére volt szükségünk végül, hogy felismerjük, bűnösségünk az, ami gátolja szabadságunkat. Fájdalmas volt a rádöbbenés, hogy nem mások akadályoznak bennünket kibontakozásunkban, lelki fejlődésünkben, hanem mi magunk vagyunk ennek gátjai. Megtérésre volt szükségünk. És micsoda változás kezdődött, a valóságos szabadságnak milyen új szele, új tartalma! Addig azt hittük, szabadságérzés nélküli szabadság nincs. Most kiderült, hogy kötelességei, vállalásai, kötelékei között is lehet szabad a lélek. Az előírások, a szabályok, sőt a fogság sem tarthatja többé rabságban a hívő szívet.

Ha végre Jézus Krisztus szabaddá tett minket megváltása által, az elsődleges dolgunk nem lehet más, mint hogy belső világunkat, a gondolatainkat, a szándékainkat, de a tetteinket, a szavainkat, a magatartásunkat is tisztán tartani. Isten Lelke amire rámutat, attól meg kell szabadulnunk. Semmit sem érdemes leplezni, semmit nem szabad titkolni. A magyarázkodásokkal le kell számolni, és őszinte szembesüléssel kell kijavítgatnunk életünk hibáit, és letennünk vétkeit.

Másodsorban az igazságossághoz és a valósághoz kell hűnek lennünk, mert hamisságból és hazugságból csak virtuális, csak látszólagos szabadság fakadhat. Mert a hazugság csak a zűrzavar szabadságát, a pánik szabadságát, a garázdálkodás szabadságát teremti meg, ahol is szabadon nyer tért a gonoszság, az erőszak.

Harmadszor fel kell ismernünk, hogy amint szabadságunk belül született, a szabadság folyamatos forrásának is belülről kell fakadnia. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” – tanít a Szentírás. Mert nem lehet szabad az az ember, aki bár hívőnek nevezi magát, de életét és magatartását külső elvárások irányítják, mások írják elő. Nem lehet szabad, aki mindennapi tetteit nem maga dönti el. Nem lehet szabad, akinek bár véleménye van mindenről, de meggyőződése csak kevés dologban.

Ahol nincs meggyőződés, ott nem lehet szabad az ember.

De látnunk kell azt is, hogy a részletekig menően meghatározott rend, szabályozás bár fontos, de megölheti a szabadságot a családban, de a gyülekezetben is. Mert a szabályokból önmagában csak erőszak, uralkodás fakadhat. A Szentlélek szabadsága, az igazi szabadság viszont mindig megteremti a maga rendjét. Ezért állítja ezt Pál apostol:

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)

A hónap imája

Szabadságot adj nekem,
És tiszta szívet,
Vonj magadhoz,
Jézusom, hogy járjak veled!
(George Rundle Prynne)


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!