A hónap igéje

„…te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” (Tit 2,7–8)

A hónap gondolata

A pedagógusok szolgálata ebben a tanévben a végéhez ér. Gyermekeinket bízzuk rájuk minden szeptemberben. Az iskolai nap folyamán több időt töltenek velük, mint velünk. (Még akkor is, ha a jelen helyzetben néhány hónapja nem mehettek az iskolába, nem fizikailag voltak együtt a nevelőjükkel.) Hatásuk ezért különösen jelentős gyermekeink életében. Természetesen bárki más is válhat a szülők mellett a gyermekek nevelőjévé, mesterévé. De csak azok lesznek az ő példaképeik is, akiket érdemesnek és méltónak tartanak a követésre. Mint ahogy erre Pál apostol Tituszt is kérte, hogy legyen a többi fiatal példaképe. Hogy Titusz ezt hogyan érte el, azt nem tudjuk. De Tituszhoz hasonlóan minden felnőttnek kutatnia kell annak módját, azt az utat, amelyen a gyerekek és a fiatalok számára példaképpé válhatnak. Akár iskolai pedagógusok, akár jövőért felelős felnőttek.

Tanítók és tanárok vagyunk mindannyian felnőtt emberként, de magunkat nem tehetjük példaképpé a jövő generációja számára. Hiszen példakép senki nem a maga igyekezete és akarata nyomán lesz. A gyerekek és fiatalok maguk választanak példaképnek valakit. És olyat választanak, aki megragadja a lelküket, a képzeletüket, a szívüket. Boldogok azok a tanítók, tanárok, de minden felnőtt is, akik példaképpé válhattak valakiknek a diákjaik, neveltjeik közül. Mert amikor egy gyermek vagy fiatal minket választ mintának, akkor tudhatjuk, hogy jól igyekeztünk a jóra, és ahhoz a szeretet kötelékével oda is tudtuk kötözni őt.

A hónap gyakorlata

Gondolj úgy okos szeretettel a gyerekekre és fiatalokra, amikor találkozol velük, hogy ők a te tanítványaid. Gondolj mindig erre!

A hónap imája

Uram, hogy a jót kívánatossá tegyem a gyerekeknek és a fiataloknak azáltal, ahogy látnak engem, add meg nekem. Ámen.