Iránytű a világ zavarai közt

6392

Különös napokat élünk. Korábban elképzelhetetlennek hitt dolgok bontakoznak ki a szemünk előtt: országrészek, sőt országok lezárása, óriási tömegek karanténba helyezése, országos veszélyhelyzet, halaszthatatlannak tűnő események elhalasztása, járvány (talán nemsokára világjárvány?), sok ember szenvedése és halála… bizonytalanság, félelem, egymással szembeni bizalmatlanság, lázongás és harag. Ilyen történelmi pillanatokban (voltak már hasonló periódusok az emberiség életében) felerősödnek különféle jelenségek a világban. Mik ezek?

Jövendőmondók és jósolgatók előrelépése. Az ilyenkor érthető emberi igényekre (Mi lesz velünk? Mitől kell félnünk? Mit tehetünk? Stb.) nem csupán az avatott hivatalok, a felkészült szakemberek és az Istentől kijelentést vett üzenetközlők válaszolnak, hanem sokan mások is. Szenzációsnak látszó jósolgatások, tetszetősnek vagy éppen félelmetesnek látszó jövőkutatások jelennek meg, melyeket falnak az emberek a félelmeik miatt. Megpróbálják eloszlatni a bennük levő félelmet és bizonytalanságot, de ezen az úton csak újabb csokrát találják a nyomasztó kérdéseknek. Ezékiel találóan leplezte le ezt a társadalmi lelkületet:

„Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izrael házában. Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik.” (Ez 12,24–25)

Isten szerint kritikus történelmi helyzetben hiábavaló (sehova el nem vezető, segítséget nem jelentő) víziókat tárnak elő emberek, és a várakozásoknak (keresletnek) megfelelő jósolgatások látnak napvilágot. Mintha belőlünk származna a jövő. Ezzel szemben Isten figyelmeztet: ő tudja, mit akar, és a maga idejében kijelenti, megteszi azt, amit helyesnek lát. Legyünk tehát óvatosak az olvasókra, fogyasztókra vadászó szenzációkkal, a hangulatokat kiszolgáló írókkal, „hordószónokokkal”!

„Világ vége” érzések, „világ végét” hirdetők. Hívők között, illetve a Szentírást műveltségként ismerő emberek között ilyen történelmi helyzetekben felerősödnek a „világ vége” várások. Igen, részben igazuk van, hisz napról napra közelebb vagyunk Jézus Krisztus visszajöveteléhez, valamint a történelmi események is ezt erősítik meg. Az Úr Jézus is beszélt ezekről a folyamatokról:

„Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” (Lk 21,10–11; kiemelés tőlem)

Igen, járványok. Látnunk kell azonban, hogy a jelenlegi koronavírus-járványhoz hasonló szomorú események sajnos történtek korábban is (pestisjárványok, spanyolnáthajárvány, HIV-fertőzés stb.). Mindez nem teszi kevésbé veszélyessé a helyzetet, és hangsúlytalanabbá Krisztus-várásunkat, de mindenképpen józanságra int!

Felelőtlen hedonizmus, nemtörődömség és önzés. Az általános közhangulat és a túladagolt katasztrófahírek összekapcsolódhatnak a nemtörődömséggel, az emberi önzéssel, az élvezetek hajszolásának igényével, és egy különös elegyet alkothatnak: az embert, aki homokba dugja a fejét, és sem magára nem vigyáz, sem másoknak nem segít, valamint a hivatott segítőknek is csak gondot okoz. Évezredekkel ezelőtt Dávid így fogalmazta ezt:

„Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.” (Zsolt 119,70)

Isten felelős emberekké, gondolkodásra, előrelátó döntésre képes teremtményekké formált bennünket, amit a megtérés és az Istennel való eleven kapcsolat „frissen” tarthat.

Miképpen kell tehát helytállnunk a jelenlegi világkorszakban?

A Pál apostol által leírt isteni üzenetet hadd idézzem:

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Ne félelemvezérelt emberek legyünk. Látnunk kell, értenünk a kockázatokat, a veszély forrásait és módját, de ne a félelem legyen a mozgató erő! Ha a félelem uralkodik el, akkor ki fog gyógyítani, segíteni, meglátogatni, dolgozni, kitartóan helytállni? Bölcsen és kiegyensúlyozottan cselekedjünk tehát! Mértéktartóan óvakodjunk a fertőződéstől és fertőzéstől, segítsük a hatóságok munkáját, tiszteljünk minden embert, törekedjünk a széles körű társadalmi összefogásra, és imádkozzunk a vezetők, az egészségügyi dolgozók, a rendfenntartók, a biológusok és kutatók eredményes munkájáért!

Isten ereje jellemezzen bennünket, azaz társadalmi bizonytalankodás és növekvő bizalmatlanság közepette is belső lelki erővel, higgadtsággal és a bátorítás készségével éljünk a környezetünkben. Váljunk igazodási ponttá, azaz Isten jelenlétének a hordozóivá a magunk közegében! Bízzunk abban, hogy ha a nagy találkozások elmaradnak, ha netalán a széles körű alkalmainkat el kell egy időre hagynunk, mindez semmit nem változtat Istennel való kapcsolatunkon. Személyesen ismerjük őt, kaphatunk igét, bűnbocsánatot és bátorítást közvetlenül. Ugyanakkor ránk, baptistákra a családiasság, a kisközösségek és kiscsoportos alkalmak hagyományosan jellemzőek, melyek könnyebben és biztonságosabban fenntarthatók a romló külső helyzetek között is! Legyünk a „genetikánk” szerint gyakorlatiasak és kreatívak!

Krisztus szeretete lakozzon bennünk. Azaz a félelmet legyőző, az esetleges radikális változásokkal szembeni érzéseinket félretenni tudó, az egészségféltés miatti önzést túlhaladó szeretetre van szükség. Arra, amit nem rengetnek meg járványok, katasztrófák és háborúk. Emlékezzünk nagyszüleinkre, dédszüleinkre. Arra, hogy mit cselekedtek a háborúk alatt: segítettek, ahol tudtak, megtartották a közösségeiket és identitásukat (farkaskörülmények között!), és imádkoztak, prédikáltak, szolgáltak. Mindezt Krisztus szeretetével és nagylelkűségével!

A Szentlélektől kapott józanság lelkével éljük meg ezeket a napokat. Azaz higgadtan és jó állampolgárként kell fogadnunk és betartanunk a mindenkire vonatkozó szabályokat, a védekezés rendjét. Nem hitetlenség és nem szeretetlenség a közvetlen érintkezésektől (kézfogás, testvéri ölelés stb.) való tartózkodás, hanem egymás életének, egészségének védelmében meghozott szabályokhoz való értelemszerű igazodás! Józan bölcsességgel kell mérlegelnünk a magunk életterében a feladatainkat, a találkozásainkat és az utazásainkat. Kiegyensúlyozottan figyelnünk kell az eseményeket, tőlünk telhető gondossággal tájékozódni és a kapott információkat Istennel együtt mérlegelve józanul cselekedni.

Hiszem, hogy mindez a küzdelem a hitünket erősíti, a körülöttünk élők javát munkálja, és az Istent dicsőíti!

Papp János egyházelnök