Gerzsenyi Sándor (1933–2019)

725

Gerzsenyi Sándor baptista lelkipásztor, férj, testvér, szülő, költő, újságíró, lapszerkesztő és énekszövegíró életművében a látszólag különféle hivatások mind közös nevezőre jutottak abban, hogy általuk Isten igéjének hirdetésére vállalkozott.

Sokszínű életpályájának különféle megnyilatkozásait mind annak a küldetésnek vetette alá, hogy általa a hatalmas Isten hírnöke legyen.

A Bükk hegység déli peremén, Noszvajon lelkipásztorcsaládban látta meg a napvilágot 1933. december 8-án László és Jolán testvéreként.

Hétesztendős korában Noszvajon történt az alábbi eset. Édesapja levélcsomagot kapott egyik délelőtt. Feladó: Baptista Hitközség – Budapest. Címzett: Gerzsenyi Sándor baptista lelkipásztor. Apja keresztneve köztudottan Albert volt. Sándor is kézbe vehette a küldeményt. Nagy élvezettel olvasta a feladó hitközség nevét „zs”-vel, a nevénél pedig alig jutott levegőhöz: Gerzsenyi Sándor mint baptista lelkipásztor! „Ez volt minden álmom – írja visszaemlékezésében. – Lám, az Úr Jézus már tudja előre, hogy én is lelkipásztor leszek. Megjelentette egyházi feletteseinknek is ilyen módon, hogy »tévedésből« tudták és írták az én nevemet.”

Ifjúkorát a gyulai gyülekezetben töltötte. Kedvenc története a Lk 2,41–52 volt, a tizenkét éves Jézus a templomban. Megérintette Isten Lelke a hivatás tekintetében is. „Meggyőződéssel és szívem mély vágyából ismételgettem magamban a fenti idézet 49. versét. A tagfelvételnél is ezt idéztem a gyülekezet előtt: »Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?« Ez kétféle értelemben is igaz volt, hiszen a mennyei Atya mellett az én vér szerinti édesatyám pásztorolta abban a korszakban a gyulai gyülekezetet.

Persze a testvérek túl fiatalnak találtak a bemerítésre – írja. – Valaki hangosan megjegyezte, hogy nincs is ilyen kis méretű bemerítőruha a gyülekezet készletében. Én azonban büszkén kihúztam magam, és válaszoltam: »Az én anyukám ért a szabás-varráshoz, majd ő átalakítja.« Úgy is lett.

A várost átszelő Körös-csatornában történt a »keresztelés«. Édesapám végezte a nemes szertartást a városvezetők külön engedélyével – nyilvánosan. László fivérem és Jolán nővérem szintén akkor, énelőttem merültek a hullámsírba. El lehet képzelni, mennyire zokogott édesanyánk! Nem azért, mert meghaltunk a bűnnek, hanem örömében, hogy feltámadtunk az örök életre.”

Gyulán a városi gimnáziumban érettségizett.

Lelkészi hivatásának első valós tanújelét akkor adta, amikor a teológia első két évfolyamát egy év alatt végezte el.

Marikával 1957-ben volt a menyegzőjük Orgoványon. Két gyermekük született: 1958-ban Zsolt, 1962-ben pedig Csaba.

Marika két tulajdonságával nagyon elégedett volt Sándor. Marika szerette a csendet, s ezalatt Sándor sok jó verset írt. Felesége sokszor így szólt hozzá: „Kérdezd már meg tőlem, hogy vagyok!”

Ha családlátogatáson voltak, Marika volt a bőbeszédűbb. A gyülekezet volt a második otthonuk, amit soha nem bántak meg.

2012-ben Csaba fiuk tragikus hirtelenséggel meghalt, családjuk földrajzilag távol volt, ekkor kezdtek a szeretetházról mint lehetőségről gondolkodni. Az egészségük többször volt rossz, mint jó, a közeli segítség pedig otthon nem állt rendelkezésre.

62 évet töltöttek boldog házasságban, amiről így nyilatkozott: „Hálás lelkülettel kijelentem, hogy lelkipásztori szolgálatom első számú munkatársa – mind e mai napig – átadott életű feleségem volt és maradt.” Feleségével együtt ápolták Sándor édesanyját 18 éven keresztül, végül náluk halt meg 80 éves korában. Orgoványon, Rákoscsabán, Kispesten, Csepelen, Rákospalotán és Pécsett volt lelkipásztor. Gondolatgazdag igehirdetéseit nem felejtik a néhány tagot számláló szórványban, ahogy a több száz tagú pécsi gyülekezetben sem, ahol megadatott számára, hogy az ország egyik legimpozánsabb baptista templomát építse fel.

Már fiatalon bekapcsolódott a baptista egyház irodalmi életébe. Első verse 1957-ben jelent meg nyomtatásban, majd folyamatosan találkozunk írásaival, verseivel, igemagyarázataival. Gerzsenyi Sándor és a baptista irodalom ügye összefonódott közösségünkben. Sokat tett azért, hogy a baptisták körében korábban sem idegen versfaragás, szavalásszeretet arra a szintre jusson, ami összemérhető a világi költészet míves darabjaival.

Nem túlzás az a kiadói megállapítás sem, miszerint Gerzsenyi Sándor „a mai magyar vallásos költészet egyik kiemelkedő alakja”. Az újságírást éppúgy hivatásának tekintette, mint a lelkipásztorkodást vagy a költészetet. Húsz éven át volt a Békehírnök munkatársa, nemcsak úgy, mint újságíró, hanem mint korrektor, lektor, majd két ízben is felelős szerkesztő.

Hosszú éveken át ő írta a Békehírnök Mindennapi Ige rovatát, Kiskőrösre költözésük után pedig a Filadelfia rovatot vezette. Gondolatai, rövid igemagyarázatai napi lelki táplálékul szolgáltak sok ezer baptista testvérünknek. A rendszerváltozás hajnalán mint szerkesztő – felismerve az ügy fontosságát – házi újságíró-tanfolyamot indított a megalakuló gyülekezeti lapok munkatársai, leendő cikkírói számára, aminek ma számos gyümölcse látható.

Érdemes megemlíteni Gerzsenyi Sándor énekszövegírói munkásságát is. Az immár klasszikusnak mondható szövegek maradéktalanul megfelelnek a prozódiai és teológiai követelményeknek. Az énekeskönyveinkben található tartalmas szövegek mint gazdag kincsek nemcsak a jelen értékei, hanem figyelemre méltó örökség is a jövő éneklő baptistái számára, akárcsak a megjelent versesköteteiben szereplő számos, országszerte ismert költeménye.

Akik ismerik Gerzsenyi Sándor munkásságát, osztják a véleményt, mely szerint az írásaiban rejlő humora, finom iróniája, líraisága, választékosan és szabatosan megfogalmazott mondanivalója lebilincseli az olvasót. Az alapvetően befelé forduló, érzelmileg visszafogott és fegyelmezett ember amikor tollat ragad, akkor őszinte és kitárulkozó.

Munkássága során kereste az újat, kerülte a szürkét, a megszokottat, és újságíróként éppúgy, mint költőként meg lelkipásztorként a változhatatlan ősi Igéből mindig újat és változatosat tárt olvasói vagy hallgatói elé. Baptista közösségünk Spurgeon-díjjal ismerte el szolgálatát, a Protestáns Újságírók Szövetsége Rát Mátyás-díjat adományozott számára.

Sándor testvérünk, szolgatársunk célba ért, amikor 2019. november 6-án egy délutáni pihenés során az addig sokszor nagy fénnyel világító lámpás lángja földi értelemben ellobbant. Hisszük, hogy az Úr ragyogó dicsőségbe fogadta, fogadja szeretett testvérünket, akinek emléke legyen áldott!

November 30-i temetésén Kiskőrösön Mészáros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára volt a liturgus. Igét hirdetett Papp János egyházelnök. További szolgálattevők: dr. Almási Mihály lelkipásztor, teológiai tanár, Gerzsenyi Sándor számos könyvének kiadója; Győri Gábor kiskőrösi lelkipásztor; Kovács Artúr; Szappanos Tibor lelkipásztor, operaénekes; Tencut Zoltán intézményi lelkipásztor; Macher Tivadar pécsi lelkipásztor; valamint énekes szolgálattevők alkalmi összevont énekkarban, férfikarban.

A Békehírnök szerkesztőségének munkatársai is hálával és tiszteletadással emlékeznek Gerzsenyi testvérre, aki nemcsak verseinek és egyedi atmoszférájú cikkeinek beküldésével támogatta egyházi lapunkat, de leveleiben sem szűnt meg bátorítani utódait: „Tetszenek a BÉHI számai, de mások is így vannak velük. Sok erőt kívánok folyamatos szolgálatotokhoz. Testvéri üdvözlettel: Sándor atya” – írta a szerkesztőségnek szóló, immár utolsó levelében október 15-én.

A viszontlátásra odaát, kedves Sándor atya!