Nemcsak a járványügyi helyzet miatt volt emlékezetes a szeptember 27-re tervezett hálaadónap és bemerítés Sarkadon, hanem azért is, mert az ünnep hajnalán az imaházból hívta el a mennyei hazába az Úr gondnokunkat, Gaál György testvért.

Kettős érzésekkel készültünk az istentiszteletre. Egyrészt öröm volt bennünk Szegedi Attila miatt, aki hosszú évek imameghallgatása volt a közösség számára, másrészt szomorúság is gondnok testvérünk miatt, aki még gondoskodott arról, hogy a bemerítőmedencében legyen víz, majd hirtelen eltávozott a földi életből.

Az ünnepi alkalom vendég igehirdetője Balogh Barnabás volt, a Szegedi Baptista Gyülekezet lelkipásztora. Üzenetében utalt arra, hogy mi sem tudjuk, mikor kell megállni az Úr színe előtt. Attila meghozta élete legfontosabb döntését, és példája mindenkit megállásra késztet.

Szegedi Attila bizonyságtételében elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt krízisbe került az élete. Akkor egy nő miatt otthagyta feleségét és fiát, azt gondolva, hogy megtalálja az igazi boldogságot, de csalódnia kellett. Gyötörni kezdte a lelkiismerete, és egy éjszaka kiment egy tópartra, hogy gondolkozzon és imádkozzon. Elhatározta, ha van még számára bocsánat, akkor rendezni szeretné életét Istennel és a családjával. Hívő felesége megbocsátott neki, és ugyanezt élte meg Istennel is. Kétszeres kegyelmet kapott. Visszakapta feleségét és fiát, és üdvösségre lelt. Szavaival és énekével is erről a csodáról, örömről tett bizonyságot.

A bemerítést Merényi Zoltán lelkipásztor végezte.

A kis gyülekezet imaháza megtelt érdeklődőkkel, sokan jelezték, hogy amit aznap délelőtt tapasztaltak, az nagyon elgondolkodtató volt számukra. Imádkozunk, hogy legyenek újabb megtérések a városban.

Az ünneplés a kora délutánban hálaadó istentisztelettel folytatódott.