2020. augusztus 30-án megtelt a Debreceni Baptista Gyülekezet Pac-kertségi misszióállomásának imaházudvara. Bemerítési istentiszteletre gyűltünk össze, hálát adva Istenünknek, hogy megváltó munkája továbbra is zajlik, a járvány ellenére.

A képen szerepelnek balról jobbra: Bereczki Lajos lelkipásztor, Ragályiné Icuka, Horváthné Marika, Bagi Csaba misszióállomás-vezető, Patai Nikolett, Komlósi Sándor lelkipásztor

Bagi Csaba testvér, a misszióállomás vezetője, köszöntésében emlékeztetett minket arra, hogy a mennyben is örömünnep van most, a mennyeiek is velünk örülnek, Isten örömével teljen a mai délutánunk. A Filippibeliekhez írt levél 4. rész 7. versével köszöntötte a gyülekezetet. Az Isten békességét a viharban hányódó csónakhoz hasonlította, melybe a tanítványok behívják Jézust. Neked van kit behívnod a csónakodba? – hangzott a kérdés. Isten megtanítja a hívőket a viharban táncolni, örülni, hogy ne a vihar végét várjuk, hanem örüljünk, az Úr velünk.

Bereczki Lajos lelkipásztor testvér Lukács evangéliumának 19. részéből a 10. verset olvasta fel igehirdetésének alapjául. A világban csak kétféle ember van: aki az Úré, és aki még nem az Úré. Mindkettőjük felé szól az evangélium. Aki az Úré, annak azért, hogy ne felejtse, feladata van: hirdetni az evangéliumot minden népnek. Aki pedig nem az Úré, annak azért, hogy ismerje föl Isten szeretetét, és élje át, hogy az Atya hazavárja. Isten sosem a tömegre néz, hanem mindig az egyes embert keresi. Az evangéliumot se úgy hallgassuk, hogy a gyülekezetnek szól, hanem találjuk meg a magunk üzenetét belőle.

A szeretet csak úgy ér valamit, ha őszinte. Ehhez pedig szabadság kell. Így helyezte Isten az embert az Édenbe. A nagy szabadságban az ember a hazug szóra hallgatott. Ez a hitetlenség szakította el az embert Istentől, az, hogy nélküle akar boldogulni. Mi ezt a szakadékot nem tudjuk áthidalni, ezt egyedül ő tudta megtenni. Nézzetek a keresztre, ott lehet látni az igazságos ítéletet és a mérhetetlen szeretetet. Önmagán hajtotta végre az ítéletet.

„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” – hangzott a figyelmeztetés. A bemerítkezőkhöz fordulva testvérünk elmondta: még lesznek megpróbáltatások, de Isten azt ígéri, velünk van, velünk lesz.

Bemerítkezőink bizonyságtétele következett.

Ragályiné Icuka egy személyes történettel mutatta be, hogyan ismerte fel Isten munkáját az életében. Nem volt pénz nála egyik munkanapján, hogy ételt vehessen magának. Imában felsóhajtott az Atyához, Uram, engem senki sem szeret, nem támogatnak, látod, ételre sincs pénzem. Ekkor szótlanul megállt mellette két fiatal, akik egy csomagot tettek le elé. A csomagban étel volt és három picike üzenet, melyek mind az Isten ember iránt való szeretetét hangsúlyozták. Ekkor értette meg testvérnőnk, hogy az Atya mellette van, gondoskodik róla. A János evangéliuma 3. rész 16. versével fejezte be bizonyságtételét.

Horváthné Marika nem hívő családban nevelkedett, de tisztelték az Istent. Férjének egy szabadkeresztény barátja járt hozzájuk beszélgetni. Ezek a találkozók nagyon megérintették Marika szívét, az Üdvhadsereg összejöveteleire kezdett járni. De mivel férje nem nézte ezt jó szemmel, elhagyta az Urat. Emiatt bűntudata volt. Öt évvel ezelőtt a férje elhunyt. Kilátástalannak, reménytelennek érezte életét. Az Úrhoz kiáltott, és ő válaszolt: „Ne félj, itt vagyok veled!” Újból keresni kezdte az Urat, gyülekezetbe kezdett járni. Bűnbánatot tartott, és ebben a kis közösségben megerősödhetett. Hálás ezért a gyülekezetért, szeretné továbbra is követni az Urat, és imádkozik családja megtéréséért.

Patai Nikolett szintén nem hívő családban nőtt fel, de már gyermekkorában hallott az Úrról a nővéreinek köszönhetően. Ahogy végignéz az életén, látja, sokszor vezette őt az Úr, látja munkáját, ahogy formálta életét. Ezeket felismerve döntött úgy, hogy követni szeretné Istent, és hirdetni az evangéliumot. Bár tudja, sok mindenben kell még változnia, de hiszi, Isten kimunkálja ezeket benne.

A fogadalomtételt az egyenkénti bemerítés követte, melynek szolgálatát Komlósi Sándor lelkipásztor testvér végezte.

Míg az új bemerítettek átöltözése zajlott, Simon Károly testvér a bemerítés fontosságáról tett bizonyságot.

A kézrátételes imádság után köszönthettük új testvéreinket.

Kívánjuk, hogy a mai napon tett fogadalmuk, miszerint mindhalálig követni kívánják Istenünket, valósággá válhasson életükben.