A bodrogi Bölcsesség Kezdete Általános Iskola intézményvezető asszonyát, Dan Tibornét kerestük meg, hogy képet kapjunk és képet adjunk kedves olvasóinknak a pedagógusok mindennapjairól. Az iskolában nincs gyerekzsivaj, a buszok csendben sorakoznak. A pedagógusok otthonról végzik munkájukat. Az irodai e-mail-fiókban sorakoznak a levelek a rendkívüli feladatokkal, a konyhán sül a rakott karfiol a faluban élő gyerekeknek, a technikai dolgozók fertőtlenítenek, felújítanak, leltároznak. Most zúghat a fűnyíró tanítási időben is. A beszélgetésből kiderül, hogy pedagógusaink nagy munkát végeznek napról napra, számukra is új, megtanulandó formákban kell az oktatási és nevelési munkát folytatni. Akiknek a szíve elkötelezett a diákok iránt, azok ezt megtalálják.

Dan Tiborné, a bodrogi Bölcsesség Kezdete Általános Iskola intézményvezető asszonya

– Hogy néz ki ma egy intézményvezető, pedagógus munkanapja?

Szinte mindennap bent vagyok az iskolában a nyitvatartási idő alatt, mikor vezetőtársam ügyel, akkor otthonról dolgozom. Bár a tavaszi időszakhoz tartozó, közösséget igénylő programok, mérések, szakmai látogatások, minősítések törölve lettek, a munkatervhez kapcsolódva bőven akad feladat (tankönyvrendelés, beiratkozások, felülvizsgálatok, az új NAT-hoz kapcsolódó dokumentummódosítások, a digitális oktatás kiépítése, felügyelete…). Pedagógusként számomra is elvárás, hogy az órarend szerinti óráim napjára elkészítsem a digitális tananyagot, kapcsolatot tartsak a szülőkkel, gyerekekkel. Sokfelé kell figyelnem, mint mindig. Vezetőként a munkaidő beosztása saját felelősség, nem lehetett, s most sem tudom egybefüggő 8 órában megoldani.

– Mondanál erre példát?

Egyik pedagógusom így írta le egy napját: „Mindjárt reggel leülök a számítógép elé. Folyamatosan kapcsolatban állok a diákokkal, szülőkkel, kollégákkal. E-mailben, Skype-on és a GoogleClassroomban vagyok folyamatosan jelen. Korábban a tanteremben lehetett járkálni, most ez nincs, ezért időnként föl kell állnom, mozogni. A tanórák után kijavítom a beküldött diákmunkákat, este tudok készülni a másnapra. Sokszor fekszem későn, pedig a családi körülményeim lehetővé teszik, hogy teljes egészében a munkámmal foglalkozzam. Megértem, hogy milyen nehéz lehet annak, aki szülő is, tanár is. 9 Google-osztályteremben 141 diák munkáját kísérem.”

A bodrogi Bölcsesség Kezdete Általános Iskola épülete

– A normál tanrendhez képest hogyan változott a feladatmennyiség, a ráfordított idő és energia?

A pedagógusokat most igyekszem mentesíteni a tanításon, kapcsolattartáson kívüli feladatok alól. Az első hetekben sok energiát elvett a technikai átállás, a digitális platformokon történő eligazodás, és a tanulók és szülők számára követhető egységesedés. A keretek és a működés mostanra már biztosított.

A tananyag átadására fordított idő, energia megnövekedett. Nálunk a pedagógusok az elkészített digitális tananyag feltöltése mellett törekszenek a személyes kapcsolattartásra, élőben történő konzultálásra is.

A tananyagok előkészítése hosszabb időt igényel, mint korábban. Pontos, didaktikailag felépített, és a gyermek, szülő számára is értelmezhető, hangsúlyokkal ellátott, tömör tananyagot kell készítenünk. Amit korábban szóval mondtunk el, most videóra kell felvenni, általában valamilyen prezentálási lehetőséggel kombinálva, hiszen többen a háztartásban levő korlátozott számú eszköz miatt nem tudnak adott időpillanatban ott lenni az élő beszélgetésen. A napközis, felzárkóztató foglalkozásokat felváltotta az egyszemélyes vagy kiscsoportos konzultáció. Még inkább szükséges a differenciálás.

– Hogyan tudjátok jól beosztani a tanulnivalókat?

A tananyag mennyiségét a tapasztalatok alapján igyekszünk rugalmasan beállítani, több gyakorlásra lehetőséget adni, szükség esetén a nehezebb tananyagokat átcsoportosítani későbbre. Nem fog most minden beleférni a tanévbe, de ez nem baj.

Tájékozódunk, tanuljuk az újabb és újabb platformok használatát, keressük a motiválás új lehetőségeit. Új közösségi szabályokat kell kialakítanunk, és megtalálni – főleg a tinédzser tanulókkal – a megfelelő hangot abban a világban, amelyben ők sokkal jobban otthon vannak, mint mi.

Forrás: https://bodrog.webnode.hu/

– Egyesek szerint most sokkal könnyebb a pedagógusoknak, sőt több a szabadidejük. Tényleg ezt tapasztalja a tanár és az  intézményvezető?

Ez nem így van. A diákokra odafigyelő pedagógusok terhelése növekedett. A munkatársaim elkötelezett pedagógusok, belső motivációjuk erős arra, hogy ebből a helyzetből is a körülményekhez képest a legjobbat hozzák elő. A tapasztalatból fakadó rutin, amely sokunk munkáját könnyebbé tette, most itt nem működik. Rengeteget tanulunk, kísérletezünk, és nemcsak a digitális technika lehetőségeivel kapcsolatban. Át kell állítódni a gondolkodásnak, tervezésnek, értékelési módoknak, fokozatosan kell felépíteni valami újat. Ahol gyermekek vannak otthon, még nehezebb a helyzet.

Intézményvezetőként megszoktam az elvárhatón felüli terhelést, ezzel – úgy gondolom – szinte minden közoktatási vezetőtársam együtt él, most sincs másként.

– Milyen extra kihívásokat hozott az új „digitális” tanrend?

Hiányzik a gyerekek, kollégák személyes érintése, az összekacsintás, az egyidejű közös élmény. Ez nem pótolható.

Az élőben kezelt konfliktusok helyett most a digitális térben kell ezeket monitorozni, megelőzni, korrigálni. Eddig csak érintőlegesen foglalkoztunk ezzel a területtel, most a mindennapi élet része lett.

Minden reggelt áhítattal, imádsággal kezdtünk az osztályokban a gyerekekkel, közösen ráhangolódtunk a napi feladatokra, ezt nem tudjuk teljes egészében az online térbe terelni.

Nyolcadikosaink egyik első kérdése volt, hogy lesz-e ballagás. Biztosan, hiszen mindenki számára fontos megélni az elválást, megünnepelni a növekedést, és áldást kérni rájuk, de sem a módját, sem az idejét nem tudjuk még. Sok ilyen – az életet keretező – hagyomány átélése kérdés most. 

– Milyen pozitív tapasztalatokat lehet eddig összegezni?

Kollégáim nagy bátorsággal, rugalmassággal vágtak bele az új dolgok felfedezésébe – nem blokkoltak le, ez a mi alapvetően hagyományos módszerekre épülő iskolánkban paradigmaváltás. Büszke vagyok rájuk. Gyakorlatilag egy folyamatos, egyéni és közös belső továbbképzésben, tudásmegosztásban veszünk részt. A szülőkkel szorosabb az együttműködés, egymásrautaltság, közvetlenül belelátnak munkánkba, sokan segítik is, jó esetben a bizalom, egymás megbecsülése növekszik.

Fontosnak tartjuk a családok támogatását lelki értelemben is. Iskolalelkészünk „Napindító dicséretek”-kel és igei gondolatokkal, „Reggeli manná”-val várja reggelenként az online térben a családokat.