Amikor először összekevered a lisztet, a vizet és a kovászt, látszólag semmi nem történik. Egy ragadós masszát kapsz, amit a kezedről is alig tudsz levakarni.
Kinek lenne kedve megenni???
Aztán néhány óra múlva odamész a kelesztőtálhoz, és azt látod, hogy kezd megváltozni. Kicsit nagyobb, nem annyira ragad már, de még mindig nem ennéd meg…
Ha türelmetlen vagy a hajtogatások között, odamész és megint azt látod, mintha semmi nem történne… talán azt érzed, nincs ennek semmi értelme, nem fog sikerülni…
Eltelik néhány óra, lehet, közben kicsit meg is feledkeztél róla… Leveszed a kendőt, és valami nagyon mást találsz ott a tálban.
Megnőtt, megváltozott, ki van cserélve.
A kovász végzi a dolgát.
Vigyázol rá, óvatosan kiveszed, demég jön egy drasztikus rész. Be kell kerülnie egy 250 fokos sütőbe, és ott elidőzni kicsit a melegben.
Közben tovább dolgozik a kovász, és a tésztád már teljesen máshogy néz ki. Megtelik élettel, és eléri a végleges formáját.
Kiveszed a sütőből, és végre elkészült a kenyered, amely alkalmas arra, hogy mások jóllakjanak belőle.
A Lukács 13-ban Jézus arról beszél, hogy az Isten országa olyan, mint a kovász. Munkálkodik bennünk, megnő, és elvégzi a teljes változást az életünkben.
Amikor „ragadós tészta” időszakod van, gondolj arra, hogy Isten egy tökéletes kenyeret szeretne belőled is formálni, csak hagyj egy kis időt arra, hogy munkálkodjon az életedben!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
