A mennyre sokszor úgy gondolunk, mint ami térben van fenn. Mi pedig itt lent a földön vagyunk. A fent természetesen a létezésnek egy felülmúlhatatlan és tökéletes állapota, helye. Mint ahogy a lenti, a mi világunk egy tökéletlen és időleges állapot és hely. Mi nem mehetünk magunktól abba a felülmúlhatatlan és tökéletes helyre. Magunkban sem válhatunk olyanokká, mint ő.

Már az ókori Ágúr, az arab masszá törzs vezetője is lényeglátóan teszi fel a kérdéseit: „Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?” (Péld 30,4)

Jézus erre a közel ezeréves kérdésre válaszol a Nikodémussal való beszélgetésben: „Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” (Jn 3,13)

Jézus Krisztus tehát az a személy, aki a lenti, földi világ, és a fenti, mennyei világ között már megtette az átlépést. És ő maga határozottan állítja, hogy senki nem lépett még át a földi emberek közül a fenti, a mennyei világba, csak ő!

Nem tudom, ki hogyan képzeli el a mennyet, a mennyei világot. Ne próbáljuk, mert nem lehet. Mert még képzeletünk is ehhez a világhoz, a lenti, a földi világhoz kötődik. Képzeletünk csak ragozni tudja a végest, a tökéletlent. Mi csak arra vagyunk képesek, hogy a legszebb tökéletlent képzeljük el. De még az is tökéletlen. Tehát még a képzeletünk sem érheti el a mennyet, nemhogy mi önmagunkban. Pedig oda vágyunk, mert arra lettünk teremtve.

Akkor hogy érhetjük el? Úgy, ha a menny hat át bennünket. Erről ír Pál apostol a efezusiaknak küldött levelében: „Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az »fel is ment«, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.” (Ef 4,10)

Jézus Krisztus az, aki odaátról jött, lejött a mennyei világból a földünkre. A tökéletesből a tökéletlenbe. És feltámadása után pedig emberként a felsőbb világba ment. Miért? Hogy betöltse a mindenséget! – állítja Pál apostol. Hogy betöltse a teremtettséget is, ahogy a mennyet is. Hogy mindent betöltsön. A minden pedig mindent jelent. Semmi nem maradhat ki belőle.

Boldog, aki hisz, mert látja annak valóságát, hogy Jézus Krisztus mindent betölt. Ő igazi tanúja Krisztusnak és az ő megváltásának.