Beszélgetés Czirják Erikával, a debreceni Talentum Baptista Általános Iskola igazgatójával és pedagógustársaival. Válaszaik végén egyetlen jézusi idézetet hangsúlyozott az intézményvezető: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17,20) A beszélgetés bizonyította, hogy van hit az igazgatóban és pedagóguskollégáiban egyaránt.

Czirják Erika, a debreceni Talentum Baptista Általános Iskola igazgatója

– A vírusjárvány sokak életét felforgatta. Más lett az időbeosztásuk. De hogy néz ki ma egy intézményvezető munkanapja?

– A munka reggel 8-kor kezdődik. Ha itthon dolgozom, akkor szinte folyamatosan végzem a teendőket kisebb-nagyobb „pihenőkkel” (ebéd, takarítás, teregetés stb.) kb. este 8-ig. Az iskolatitkárral közösen, felváltva látjuk el az iskolai ügyeletet. Ekkor behatároltabb a munkaidő: 8–16 h. De a hivatalos telefonálások miatt (kollégák, szülők) a hazaérkezés után sem áll meg az élet.

A szülők és a pedagógusok is igénylik, hogy meghallgassam őket, hogy elmondják a gondjaikat és a sikereiket. Naponta átlagosan egy, másfél órát töltök chateléssel, telefonálással.

– Hadd kérdezzem a pedagógusokat is! Hogy alakult át a munkarend az önök számára?

– Az időbeosztás kötetlenebb, viszont gyakorlatilag végtelen. Szinte mindennapos, hogy éjszaka (pl. éjjel fél kettőkor) is jön valamilyen üzenet, elmaradt visszajelzés stb. Tehát kötött munkarendről nem lehet beszélni. Az online kapcsolattartás néha nehézkes, túlterheltek a rendszerek, akadozik az internet, illetve a családoknak néha egy számítógépen kell osztozkodniuk.

– A pedagógus munkanapja most hogy képzelhető el?

– Meglehetősen sokat dolgozom most is, ahogyan korábban is. Reggel 6:30-kor kezdek. Mindhárom osztályban feltöltöm a classroomba a feladatokat. Ezt követően az aznapi áhítatokat megosztom az osztályok Facebook-csoportjában. Ezt általában Max Lucado gyermek-áhítatoskönyvéből szoktam kifényképezni és csatolva küldeni. 8 órától óránként várom egy-egy osztály tanulóinak felmerülő kérdéseit a Facebook-csoportokban. Ilyenkor kerül sor a szóbeli feleltetésekre is Messengeren keresztül. Ez kb. 11 óráig eltart. Közben a korábban visszaküldött feladatokat javítom. Délután 13 órától készülök a következő napi órákra: feladatlapokat, PowerPoint-bemutatókat, Wordwall-feladatokat stb. készítek. Keresek a témákhoz kapcsolódó videófájlokat, képeket stb. Közben a felmerülő kérdésekre válaszolok tanulóknak, szülőknek. Ha olyan probléma merül fel, mely többeket is érint, akkor a Discord program segítségével a saját osztályomnak konferenciabeszélgetést tartok, elmagyarázom a nehezebb tananyagot, válaszolok a felmerülő kérdésekre.

Minden visszakapott feladatra reagálok, megköszönöm a beérkező munkákat.

Ha valakitől nem érkezik be határidőre a feladat, akkor emlékeztetőt küldök.

A teendők ellátása általában 16 óra körül végződik. (De természetesen a később érdeklődő, segítséget kérő szülők, gyerekek kéréseit is meg szoktam hallgatni, próbálok mindenkinek segítségére lenni.)

– Mennyi idő állt rendelkezésre, hogy átálljanak a digitális oktatásra?

– Pár nap alatt egy új oktatási formát kellett kialakítani, összeállítani a tantárgyi tematikát, kijelölni a feldolgozandó anyagot – tankönyv fejezetei, feladatai, kutatási lehetőségek, beszámolók, zenehallgatási és dalanyagok, videók kiválogatása –, és meghatározni a számonkérés formáját!

Másfajta felkészülést, ismeretátadást, egyénre szabott ellenőrzést, kapcsolattartást igényel. Ez jóval túlhaladja a kötelező óraszámot, ez nem fér bele a munkaidőbe!

Rengeteg adminisztrációs munkát igényelt a tanulók tantárgyi kurzusba való felvétele, bejelentkezés, meghívás, adatok egyeztetése. Szerencsére a szülők nagyon segítőkészek, és már minden gyerekkel sikerült valamilyen online felületen felvenni a kapcsolatot.

– A normál tanrendhez képest hogyan változott a feladatmennyiség, a ráfordított idő és energia az igazgató számára?

– Azokat a feladatokat, amelyek a normál tanrendben adottak, most is el kell végezni. A kötelező órákat meg kell tartani. Viszont az információáramlás, a szülők és kollégák tájékoztatása sokkal több időt igényel. A verbális kommunikáció gyorsaságát és hatékonyságát nem tudja pótolni a levelezés. Konferenciahívásokra nincs lehetőség, mert a kollégák legtöbbjének nincs ehhez megfelelő alkalmazása, vagy nem tudja használni. Marad a telefonálás, az e-mail, a közös Facebook-csoport.

Amíg az iskolában mindennap találkoztunk a szülőkkel, és a fontos kérdéseket meg tudtuk beszélni, a kérdőíveket, nyilatkozatokat oda tudtuk adni, ez most szintén az elektronikus ügyintézésre marad. Sok-sok levélváltás szükséges, mire mindenki megérti, pontosan látja, mit kérünk tőlük.

A megváltozott munkarend megváltozott élethelyzetet hozott magával. A szülőkre, a kollégákra rengeteg új, eddig ismeretlen feladat hárul. Kötelességem a szülők és kollégák felé a lelki segítségnyújtás is, ami szintén időt és energiát igényel.

– És a pedagógus számára mit hozott?

– A feladatmennyiség is nőtt, ugyanis először többnyire a szülő látja a feladatot (főleg a kisebbek esetén), tehát úgy kell összeállítani, hogy a szülők számára is közvetíthető legyen. Ugyanakkor az elvégzett feladat tükrözze valamennyire a gyerek tudását. Ennélfogva a ráfordított idő is több.

– Mit éltek meg a legnehezebben a kezdeti időszakban?

– A legnehezebb része az volt a digitális tanrendre való átállásnak, hogy egy olyan egységes fórumot, formát hozzunk létre, mely minden családnak megfelelő, azaz mindenki hozzá tud férni. Ez nem százszázalékosan kivitelezhető (sajnos).

Minden osztályban van egy-két olyan család, akik nem rendelkeznek a szükséges digitális eszközökkel. Ehhez nagy segítséget nyújtott az iskolánk, hiszen igyekeztünk ellátni laptopokkal azokat a családokat, akik ezt igényelték. Ez önmagában még nem volt elég, hiszen a működtetésükhöz szükséges informatikai ismeretekkel nem minden szülő rendelkezik.

– Van még más leküzdendő akadály is?

– Az időzítés a másik probléma: vannak családok, ahol több gyermek is tanul, sőt maga a szülő is laptopról dolgozik. Ezeknél a családoknál meg kellett találni azokat az időbeli megoldásokat, amelyek betartásával a gyerekek a tanári segítséget igénybe tudták venni. Alapvetően rugalmasságra, együttműködési készségre, megértésre és sok-sok empátiára van szükség nekünk, tanároknak. Ebben gyakorolhatjuk most keresztényként a krisztusi szeretetet.

– Mennyivel kell több feladattal foglalkozni?

– A normál tananyaghoz képest duplájára nőtt a feladatmennyiség, a ráfordított idő és energia. A tervezés ideje sokkal hosszabb lett, hiszen úgy kell a feladatokat összeállítani, hogy erősítsék a tanulók ismereteit, ne terheljék túl őket, önállóan is el tudják készíteni, és kikapcsolódást is jelentsenek.

De nem csupán nőtt, hanem sokkal inkább átváltozott a feladatmennyiség. Nem lehet ugyanazt csinálni, mint tantermi keretek között. Mindaz, amit élőszóban el tud magyarázni a tanár, most meg kell alkotnia más módon átadhatóvá. Ha nem lennének hétévesek a tanítványaim, talán online órában még könnyebb is lenne nekik átadnom a tananyagot. Így előfordul, hogy mire az adott témához elkészítek egy PowerPoint-bemutatót, majd abból narrált videót készítek, hogy a szülőknek csak levetíteniük kelljen, az az egy videó önmagában két-három órát vesz igénybe. Ez még csak egy tantárgy egy feladatköre egy évfolyamon egy napra. Így a ráfordított időm és energiám nőtt meg a kevesebb tananyag átadására is. Ehhez hozzájárult még az a rengeteg üzenetváltás, amit a szülőkkel és kollégákkal kellett váltanunk. Hogy kell létrehozni a classroomokat, miért kell hozzá gmailes e-mail-fiók, hogyan kell felvenni egy kurzust stb. Ráadásul rengeteg cikket, oktatóvideót kellett megnéznem, elolvasnom nekem is ahhoz, hogy ezeket a programokat, felületeket én magam tudjam előbb használni, utána pedig segítsek kollégáknak, szülőknek a használatában. Ez pedig rengeteg időt vesz el naponta a mai napig.

– Sokan azt mondják, hogy a pedagógusoknak könnyebb lett. Több szabadidejük van. Ebből mi igaz?

– Ez a médiában néhány hete elhangzott állítás arról árulkodik, hogy a véleményalkotónak fogalma sincs arról, mit, hogyan dolgoznak a pedagógusok.

– Hogyan tud az idővel gazdálkodni a pedagógus? Egyáltalán marad szabadideje?

– Nekem nincs több szabadidőm, az első két hétben nyolc–tíz órákat ültem a gép előtt, még este is leveleztünk a kollégákkal, a szülőkkel és a gyerekekkel! Most már átláthatóbb a munka, a feladatkiosztás, -továbbítás, de rengeteg időt igényel. Sokkal többet, mint a személyes kapcsolatnál.

– Kérdezzünk meg egy másik pedagógust is!

– Egyáltalán nincs több szabadidőm, bár én is ezt reméltem. Ami a munkahelyre való utazást illeti, az tényleg kiesik. De az összes többi feladat mennyisége és jellege olyan szerteágazó és időigényes, hogy nemhogy nincs több szabadidőm, szinte egyáltalán nincsen. Egyedül a családnak való főzés, az étel beszerzése, illetve a lakás rendszeres fertőtlenítése azok a dolgok, amelyek a „szabadidőmet” kitöltik. Este későn még próbálok olvasni vagy filmet nézni, de rendszerint ájultan belealszom, mert nagyon rosszul alszom éjjel, amióta így mennek a dolgok. Ami normál körülmények között pár percet vett igénybe órán (pl. a tanulók önellenőrzése), az most mind órákba telik. Ha több szabadidőm lenne, végre ablakot pucolnék… de jó is lenne…

– Milyen különleges kihívásokkal kellett még szembenézni igazgatóként?

– Nagyon gyorsan, átmenet és gyakorlati idő nélkül kellett átállni a digitális oktatásra. egyik napról a másikra szinte már élesben kellett működnie a rendszernek. Eleinte nagyon kevés segítséget kaptunk, a magunk ismeretei és tapasztalatai adták az alapot.

Pedagógusok és gyerekek között voltak olyanok, akiknek nem állt rendelkezésre megfelelő informatikai eszköz. Az iskola eszközállományából kölcsönzéssel oldottuk meg a gondot.

Pedagógusoknak, a gyerekeknek és a szülőknek új informatikai alkalmazásokat kellett megismerniük, ezek használata eleinte nagyon nehezen ment. Több platformon is megkapták a szülők a feladatokat (e-mail, Facebook, classroom), de ezeket egy idő után nem tudták követni.

A pedagógusok eleinte nem tudták felméri, mennyi is legyen az a tananyagmennyiség, amennyivel megbirkóznak a gyerekek és az őket segítő szülők. A szülők és gyerekek elvesztek a feladatok rengetegében, sokan kétségbeestek a kudarcoktól.

A mit és hogyan kérdésének letisztázásához idő kellett. Azt gondolom, ezt minden fél megszenvedte.

Most már a „kevesebbet, de játékosan” elv működik.

– És önöknek, pedagógusoknak, akik közvetlenül tanítják a gyermekeket, mik voltak a legnagyobb kihívások?

– Mind a családoknak, mind a tanároknak kihívás a digitális tanrend. Ilyet még hosszú távon senki sem csinált, erre senki sem volt felkészülve. A nehézségek, hiányosságok menet közben jönnek elő. Például semmiféle felmérés nem volt (sehol sem!), hogy kinek milyen digitális eszközei, lehetőségei vannak. Országos tapasztalat szerint az általános iskolások 30%-a(!) nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, lehetőségekkel. Olyan rendszereket kellett rövid időn belül alkalmazni, amelyeket eddig még nem használtunk. Ezen kívül a pedagógusok digitális kompetenciája is széles skálán mozog.

– Lehet már pozitív tapasztalatokat is összegezni igazgatóként?

– Az összetartozás, az egymás segítésének követelménye eddig is magas szinten működött az iskolában. Azt gondolom, a digitális oktatásra történő átállás még inkább erősítette ezt.

Az egymással való törődés belső igénye – legyen az kolléga, gyerek vagy szülő – tovább erősödött az akadályok közös leküzdésével. Mindenki érezhette és érzi, hogy nem hagyjuk magára, bármikor, bármiben számíthat a másikra.

– És milyen eredményeket látnak önök mint pedagógusok egy hónap után?

– A nehézségek ellenére megállapítható, hogy a gyerekek és a szülők döntő többsége együttműködő. Mindenki keresi a jobbítási lehetőségeket. Például az iskola kölcsönadott számítógéppel támogatta azokat a pedagógusokat, akiknél otthon a családban kevés ilyen eszköz áll rendelkezésre. A tapasztalatok leszűrése után ki kell majd alakítani egy országos, egységes, mindenki számára elérhető, kezelhető digitális oktatási rendszert, melyet bármikor be lehet vetni.

Ennek ellenére remélem, soha nem jutunk oda, hogy a személyes kapcsolatot, a gyerekekkel folyó munkát, az „igazi” iskola helyét gépek vegyék át.

– Hadd kérdezzek egy másik pedagógust is!

– Még jobban megtapasztalhattam az összefogásban rejlő kiváló lehetőségeket. Összefogás a szülőkkel, a tanulókkal, a kollégákkal.

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok szinte naponként a szülőktől, gyerekektől. Vannak, akik megosztják imakéréseiket, együtt is szoktunk imádkozni a gyerekekkel a Messengeren. Jobban elmélyültem a különböző digitális felületek alkalmazásában (pl. több saját Wordwall-feladatot készítettem, a tanulóim segítettek a Discord programot feltelepíteni). A tanulási folyamat algoritmusát még tudatosabban építem fel.

– Mi az, ami most különleges alkalom, aminek most van itt az ideje?

– Ami most átadható, az a felelősségvállalás, az időbeosztás, a belső motiváció, az értelmes tanulási szokások kialakítása. Motivációt még kívülről csöpögtetni is kihívás, most pedig abban kell segíteni a szülőknek, hogy ezt ők otthon érjék el a gyerekeiknél. Nincs kiforrott, jó megoldás, nincs kész „recept”. Talán nekünk ez jelenti a legnagyobb kihívást. Még a szülők mentális és lelki egészségét is gyakran nekünk kell ápolnunk, hiszen néha az összeomlás szélén állnak. Így a lelkigondozó, a humorista és a tanító is én vagyok egy személyben. Sütési és egészségügyi tanácsokat is kérnek a szülők időnként. Mindegy, milyen szerepet töltök be az életükben hivatalosan, most szorosabb a kapcsolat velük, mint bármikor. Ez önmagában is kihívás, hiszen sok családról van szó.

Ezen kívül szinte mindennap kb. hat-nyolc új informatikai dolgot kell kipróbálnunk, megtanulnunk ahhoz, hogy mindez működjön. Ami a szülőnek terhére van, mert munka és család mellett kell elvégeznie a gyerekkel, az nekünk mind-mind órákig tartó munka eredményeként jön létre. Természetesen mindez hetekig is nehezen volt fenntartható, nemhogy hónapokig, ahogy most kinéznek a dolgok.