Hét hosszú éve rendszeresen tesszük meg az utat Szabadkára a férjemmel, Milánkovics Dániellel. Jánoshalmi lelkipásztorként kéthavonta szolgál az ottani gyülekezetben, ahol ilyenkor két nyelven folyik az istentisztelet: magyarul és szerbül.

Egy szép novemberi vasárnapon újra útra keltünk: bemerítési alkalomra voltunk hivatalosak.

Az utóbbi két évben kezdett a házi csoportba járni Krisztián és Mónika. A férfit egy hívő kollégájának a bizonyságtétele érintette meg olyannyira, hogy elhatározta: megteszi az első lépést a hit útján. Felesége is követte hamarosan.

Többször találkoztunk velük az elmúlt két év során: láttuk, ahogy beépülnek a gyülekezetbe. A közösség tagjai pedig tanítványozták, szerették őket. Az igehirdetések után elmondták, hogy Isten megérintette a szívüket, nemegyszer könnyeikkel is kifejezték, hogy megértették Isten kegyelmét és azt, hogy más életet kínál nekik. Jobbat, mint amiről bármikor is álmodhattak volna.

A házaspár szívében eldőlt, hogy hitüket bemerítkezéssel szeretnék megpecsételni. Nagy öröm, várakozás és hála volt a szívünkben, hiszen az elmúlt hónapokban készült el az új imaház. A régi épületből egyedül a bemerítőmedence maradt meg. Minden más újjá­épült.

Az igehirdetés üzenete is éppen erre mutatott rá: „A bemerítéssel nem teszünk semmi újat, azt követjük, amit Jézus Krisztus példaként adott nekünk. Viszont az épületünket, lelki házunkat folyamatosan újítani, frissíteni kell.”

A bemerítést követően Janečić Zvonimir (a Szerbiai Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke) és Milánkovics Dániel imádkoztak a bemerítkezett házaspárért.

Ezután együtt vettünk úrvacsorát a nagy gyülekezettel.

A helyi gyülekezet dicsőítő zenekara (hegedűsök, zongora, dob és énekesek) és egy nagyszámú énekkar hangolták szívünket Isten dicséretére. Ebben a szolgálatban a Mérgesről érkezett testvérek segítettek.

Az ünnepi istentiszteletre Csantavérről, Mérgesről, Jánoshalmáról és Bajáról is érkeztek vendégek. A helyiek nagyon finom ebéddel és cukrászdába illő házi süteményekkel készültek. A bőséges vendéglátáson keresztül is érezhettük testvérszeretetüket.

Majd újra megcsodáltuk az újjáépült, kibővült imaházat, melynek közösségi termei angol nyelvoktatásnak és számítógép-kezelési oktatásnak is helyet adnak, melyet a gyülekezet tagjai nyújtanak a város lakossága felé.

Istenünk szaporítsa továbbra is a szabadkai gyülekezetet!