Békehírnök, békehírnök!
Megjöttél hát valahára?
Érkezésed annyi lélek
Régen oly epedve várja.

Isten hozott, Isten hozott!
Örvendünk, hogy itt vagy köztünk,
Látogass csak mennél többször,
S el ne válj óh soha tőlünk!

Emlegettünk vajmi sokszor:
Csak már egyszer ide jutnál,
S magyar népnek kedves nyelvén
Sok jó dolgot újságolnál.

Elkészültünk, hogy mi neked
– Tehetségeinkhez képest –
Pártolóid leszünk mindig,
Megtesszük, ami szükséges.

És ha ellenséged támad,
Amely utaidat állja,
A békesség fegyverével
Lépünk érted szent csatába.

Vagy ha szükség fenyegetne,
Intésedre készen állunk,
Megkönnyítni érkezésed:
A mi igaz kívánságunk.

Oh mert tudjuk, hogy viszont te
Adsz nekünk majd tápot bőven,
Jézusunkról, Mesterünkről
Beszélsz hozzánk sokat híven.

Gyermekünknek fogsz majd hozni
Vasárnapra szép leczkéket
És megmagyarázod vélök
Nekünk is a szent igéket.

Békehírnök! Békehírnök,
Légy tisztedben dúsan áldott!
Légyen gondod vigasztalni
Itt s ott a hívő családot!

Cs. A.

(Békehírnök, I. évf. 1. sz. március 15., címlap)