„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,13–14)

Az újév mindig különleges helyzet, az óév leköszönése, az új év beköszönése. Tekintsük úgy, mint ahogyan azt mennyei Atyánk adja, a kegyelem megújulása, az áldások, ígéretek, feddések, figyelmeztetések elfogadása. Sajnos vannak helyzetek életünkben, amikor szeretünk visszatérni a kitaposott kerékvágásba, a megszokott menetbe, akkor is, ha a rutin rabságába esünk. Megfeledkezünk az elmúlt évben bővölködőn ránk hullott kegyelemről. Elkerülhetetlen, és nem hiszem, hogy létezne valaki, aki nem a reménylett jövő felé tekintene.

Kedves testvérem, tudnunk kell: ha az elmúlt évben hanyagoltunk dolgokat, mindenki tudja magáról, mit hanyagolt, vagy mi volt az, ami fölött könnyelműen elsiklott, az elhanyagolt dolgoknak lelki vagy testi értelemben a következményeit fogjuk az új évben érezni.

Van egy jó hír Isten ígéretének alapján: lehet változtatni a múltamat, amit magam mögött hagytam. A régi életem vitelét lehet megbánni, kárnak, elpocsékolt időnek ítélni, csak így lehet a mennyei cél felé nekifeszülni.

Mit tervezek az új évben? Felmerülnek kérdések: felismerem hibáimat, félresiklott lépéseimet? Mit vetettem, és mit szeretnék aratni? Milyen cél van előttem? Közelebb kerültem Istenhez? Fontosabb lett ő és az ő beszéde, illetve igéje, mint barátaim, ismerőseim biztatása, serkentése?

Legyen az új évben Isten az első helyen az életemben, és akkor minden a megújult kegyelem keretében fog haladni. Ha lesznek is hibák, félrecsúszások, elesések, az én Istenem, az én mennyei Atyám ott lesz a közelben, és fölemel.