Anabaptista gályarabokra emlékeztünk az ausztriai Falkenstein várában

Az anabaptista reformáció fél évezredes évfordulójához közeledve nemzetközi történelmi megemlékezésre került sor 2019. június 17-én az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár (2162 Falkenstein, Poysdorf, Ausztria) fellegvárának udvarán kialakított emlékhelyen.

A történelmi megemlékezés apropóját a 480 évvel ezelőtt Habsburg Ferdinánd császár parancsára végrehajtott kegyetlen intézkedések adták. Ebben az időben ugyanis az osztrák–csehmorva–magyar hármashatár környékén több tízezer Svájcból és Németországból elűzött anabaptista menekült keresett ideiglenes menedéket és letelepedési lehetőséget.

A habsburg császár az anabaptista menekültek legtehetségesebb teológusát és evangélistáját, dr. Hubmayer Balthazárt már korábban letartóztatta és 1528-ban Bécsben máglyahalálra ítélte. A mozgalom vértanúvá vált vezetőjének őrhelyét Hutter Jakab vette át, aki igyekezett a több hullámban érkező újabb menekülteket letelepíteni, a túlélésüket megszervezni és a jeruzsálemi gyülekezet mintáját szem előtt tartva az evangéliumi szociális egyenlőséget megvalósítani. Ennek érdekében különböző szakmák szerint csoportosítva közös – hutterita, habán – udvarházakat hozott létre.

1539 telén császári parancsra újabb letartóztatási hullám indult a vallásuk miatt üldözött menekültek ellen. Ennek eredményeként a környező településekről 150 anabaptistát tartóztattak le, akiket Falkenstein várába hurcoltak és a fellegvár börtönpincéjében éheztettek és kínoztak hosszú hónapokon át. Bár a foglyok hitbeli meggyőződését nem tudták megtörni, – asszonyaikat és gyerekeiket elengedve – 95 anabaptista vezetőt gályarabságra ítéltek. Őket rabláncra fűzve gyalogosan indították Trieszt felé, ahol a gályák evezőpadjához láncolva pusztultak el a törökökkel vívott tengeri csatákban.

Az anabaptista keresztségmegújító mozgalom Falkensteinben fogva tartott és ártatlanul gályarabságra ítélt hitőseinek emlékére szervezett csúcstalálkozón nyolc ország – Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia és USA – baptista és más evangéliumi egyházak képviselői, egyháztörténészei, teológiai tanárai és diákjai vettek részt.

A csúcstalálkozó záródokumentumát, melyet a cikk mellékletében is olvashatunk, a következő vezetők írták alá: Reinhold Eichinger (az Ausztriai Evangéliumi Egyházak Szövetségének elnöke), dr. Mészáros Kálmán Ph. D., (az MBE Történelmi Bizottságának elnöke, a BTA egyháztörténeti tanszékének docense), Pavel Coufal (a Csehországi Baptista Egyház elnöke), Johannes Dyck (a Németországi Mennonita Testvérközösség elnöke), Joseph Vix (ausztriai anabaptistakutató), Benkő Ferenc (a Habánörökség Hagyományőrző Kultúrkör vezetője), dr. Maël D. S. Disseau, Ph. D. (az olaszországi Balthasar Hubmaier School of Theology & Missions dogmatikaprofesszora és dékánja), dr. Borzási István (a romániai baptista Emanuel University of Oradea-Nagyvárad tanára), dr. Szőllős János (a Szlovákiai Baptista Szövetség alelnöke), Alexander K. Erdélyi (Evangéliumi Könyvkiadó, a Szlovákiai Baptista Egyház Történelmi Bizottságának képviselője) és dr. Emir Caner, Ph. D. (történész, a Truett McConnell University, Cleveland, GA, USA elnöke)

Krónikás: dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész, az MBE TB elnöke

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS AZ ANA/BAPTISTA TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSÉRŐL ÉS TOVÁBBADÁSÁRÓL

Ezen a napon, 2019. június 17-én, az ana/baptista örökség képviselői nyolc különböző országból – Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Amerikai Egyesült Államok – összegyűltünk közösen az alsó-ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár történelmi jelentőségű várkastélyában, ahol a korabeli anabaptistákat kegyetlenül üldözték és gályarabságra ítélték a Jézus Krisztusba vetett állhatatos hitükért (Mt 5,10–12).

Ennek a reformáció radikális irányzatának is nevezett evangéliumi mozgalomnak a tagjai évszázadokon át igyekeztek a Jézus Krisztustól kapott nagy misszióparancsolatot teljesíteni (Mt 28,18–20) és a nagy szeretetparancsolatot követni (Mt 22,37–40). Az Úr iránti megingathatatlan elkötelezettségükért sokaknak a legmagasabb árral, azaz az életükkel kellett fizetniük és így ítéltettek méltóknak arra, hogy üldözve legyenek Megváltójukért (ApCsel 5,41).

Alulírottak mindezért elkötelezzük magunkat arra, hogy hitelődeink lelki örökségét megőrizzük és a hithősök élettörténetét nagyra értékelve másokkal is megismertetjük (1Kor 16,18). Ezen túl odaszánjuk magunkat arra, hogy erőfeszítéseinket összehangolva kutatásaink eredményeit és újabb felfedezéseinket egymással közölni fogjuk. Abban reménykedünk, hogy a világ közvéleménye megismerheti ezeknek a hűséges hívőknek a hősies élettörténeteit, és ezáltal Megváltónk minden emberért bemutatott áldozatos szeretetére is rámutathatunk (Jn 3,16).

Mint ahogy Jézus Krisztus hűséges követői által a múltban, a jelenben és a jövőben is dicsőüljön meg az ő szent neve a mi életünk által is! (Ef 5,2).

„Az igazság halhatatlan.”