Adventünk második vasárnapján nemcsak Jézus visszajövetelére készülhettünk, hanem bemerítési ünnepségre is. A délutáni istentisztelet keretében hét fehérruhás állt Isten és a gyülekezet előtt, hogy bizonyságot tegyen hitéről, megtéréséről.

Hét, nem gyülekezetünkben felnőtt testvérünk kérte bemerítését: Palástiné Magyar Csilla, Klinga Csabáné Kata, Sebestyén Kitti, Kiss Boglárka, Nagy Csanád, Klinga Csaba, Murányi-Kovács Róbert.

Az alkalom a bizonyságtételükkel kezdődött, majd a bemerítés szolgálatát végző Floch Gábor (korábbi lelkipásztorunk) kérdéseire hangosan, közösen tettek hitvallást. Ezt követően egymás után léptek be a medencébe, hogy megpecsételjék hitüket, új életre támadjanak fel.

Testvéreink távolléte alatt Meláth Attila lelkipásztor testvér az ApCsel 2 alapján szólt a bemerítés jelentéséről, annak lényegéről.

A bemerítés azt jelenti, hogy azonosulunk az evangélium üzenetével,  Jézus Krisztussal, illetve a hívők közösségével. Jézus is bemerítkezett, és elfogadta, hogy tanítványai is gyakorolják ezt. Több igehelyben is elhangzik a felszólítás: térjetek meg és merítkezzetek be! Nemcsak az engedelmesség próbája a bemerítés, hanem jelkép is: egyek leszünk Jézussal halálában és feltámadásában.

A bemerítés lényege: a megtérés, bűnbocsánat szimbóluma, kifejezi a Jézus Krisztusnak való odaszánásunkat, és ezzel részei leszünk Isten családjának, a Krisztus testének. Egy új élet, Jézus követésének kezdete. Testvéreink visszaérkezése után áldást kérő imát mondtak felettük Meláth Attila, Floch Gábor, Lakati Péter és Tóth Zoltán testvérek, majd a gyülekezet nevében egy-egy könyvajándékkal köszöntötte őket Tóth Zoltán testvér. Az alkalom után szeretetvendégség várta a sok vendéget, aminek keretében lehetett testvéreinket is egyesével köszönteni.

Isten áldja  és vezesse új testvéreink életét!
SDG!