Mit jelent nekem az ünnep? Míg összeszedem és megfogalmazom gondolataimat, azon veszem észre magam, hogy máris benne vagyok az ünnep hangulatában. Megtörténik az, amitől ünnep az ünnep: a szívembe, a gondolataimba lopja magát, emlékek, érzések tolulnak fel bennem, megállok és elidőzöm, ráhangolódom és átadom magam, kilépve a hétköznapok sodrásából.

Az ünnep: várakozás
Néhány héttel ezelőtt volt Lencsi lányom születésnapja. Már jóval előtte gyakran beszéltünk róla, sokszor kérdezgette, hogy mikor lesz már, hányat kell még aludni addig. Persze mi is vártuk azt a napot, készültünk is rá. Azon kaptam magam, hogy engem is elfog valami izgatottság, én is számolom a hátralevő napokat. Arra is emlékszem, hogy négy évvel előtte mennyire vártuk őt, és hogy mennyire jó volt az a várakozás. Nagyon jó várni valamire, aminek bízunk a bekövetkeztében, amiről tudjuk, hogy meg kell történnie, és amiről azt gondoljuk, hogy jó lesz nekünk.
Ha ekkora örömöt jelent várni a gyermekem születésnapját, mekkora öröm várni Isten ígéretének beteljesülését. Karácsony ünnepe már advent heteiben elkezdődik. Nekünk, felnőtteknek ez sokszor terhes előkészületeket, sok fejtörést, gondot is jelent, ezért mindig emlékeztetnem kell magam, hogy ez a három-négy hét egészen másról szól: megélhetem benne a várakozás örömét és azt az izgalmat, amit a gyermek is átél az ünnepre várva. Szeretném ebben a várakozásban és izgalomban tölteni advent napjait.

Az ünnep: jelenlét
És eljön a nagy nap. Együtt a család, mindenki körülveszi az ünnepeltet, mindenki őt figyeli, izgatottan lesi, hogy sikerült-e a kedvében járni, örömet szerezni neki. A családi ünnepben a legfontosabb az, hogy átélhetjük egymás jelenlétét, összetartozásunkat ebben a koncentrált pillanatban. Az év minden napján jelen vagyunk egymás életében, most mégis valami különös jelentőséget nyer ez a jelenlét. Isten jelenlétét sokszor nehezen fogjuk fel, kellenek az intenzív pillanatok. Ő ismer bennünket, tudja, hogy megértésünk korlátozott, hogy hatalmát, végtelenségét és szeretetét nem foghatjuk fel. Ezért úgy mutatja meg jelenlétét, hogy azt megértsék az egyszerű pásztorok, az idegen bölcsek – akár még én is képes legyek megérteni a szándékát. Ezért adja nekünk az ünnepet. Szeretném átélni az ünnepben Jézus jelenlé­tét, és szeretnék teljesen jelen lenni, amikor ő megszólít engem.

Az ünnep: emlékezés
Az ünneppel kapcsolatban elő kell kerülnie ennek a fogalomnak, hiszen az ünnepek többségükben az emlékezésről szólnak. Emlékeink, tudjuk, nem objektív állóképszerű lenyomatai életünknek, sokkal inkább jelentőssé vált pillanatok mozaikszerű sorozata. Lányom születésnapja kapcsán jólesik felidézni azt az évekkel ezelőtti napot, azokat a perceket, amelyek a hozzájuk kapcsolódó erős érzelmek miatt örökre bevésődtek emlékezetembe. A történelem, ahogy általában tekintjük, ugyanígy nagy pillanatok, jelentős események láncolata. A legfontosabb történet akkor kezdődött, amikor Isten emberré lett, gyermekként megszületett, hogy beteljesítse a megváltás tervét. Így lett a karácsony az isteni szeretet ünnepe. Szeretnék erre emlékezni karácsonykor és az év minden napján.

Minden nap ünnep
Születésnapja másnapján kipattant Lencsi szeme, és azt kérdezte: „Ma is szülinapom van?” Nevetve mondtunk igent, hiszen mi is úgy érezzük, hogy nem korlátozható egyetlen napra az az öröm, amit az ünnep jelent.
Az ünnep, ami ebben az értelemben nem más, mint folyamatos várakozás a már bekövetkezettre, e várakozás beteljesülése: a megélhető jelenlét, és emlékezés az eljövendőre.

Uram, add, hogy ezzel a lelkülettel tudjak sóvárogni utánad, legyek képes életem minden pillanatában megélni a te jelenlétedet, és emlékezni arra, amit értem tettél születéseddel, haláloddal és feltámadásoddal!
Körmendy Zsolt
(Életünk, XIX/11)