Jön, jön, aztán megérkezik

1946

– Mire vársz? – kérdezi a barátom.
– Várom az adventet.
– De miért várod?
– Azért, mert akkor el lehet kezdeni, hogy várom az Úr Jézust.
– Miért? Máskor nem lehet elkezdeni?
– De biztosan lehet. Csakhogy az advent olyan szép, hivatalos kezdéskorszak!
– És amikor elmúlik a négy adventi vasárnap?
– Hát akkor nem kell tovább várni, mert eljött a Messiás.
– De csakugyan eljött? Tehozzád is?
– Igen, eljött! Hozzám, miattam, értem. Nem értem, hogy tud így szeretni…

Tulajdonképpen már beteljesült az ígéret, hogy eljön a Messiás! Két konkrét bizonyíték: a Szentírás pontosan leírja születésétől mennybemeneteléig a szabadító Jézus Krisztus földi útját. Ő volt a Messiás! Az én életemben is megjelent az Úr Jézus Krisztus. Szabaddá tett a bűntől, boldog vagyok vele, hálás vagyok, hogy neki szolgálhatok és szolgálhattam egész életemben. Aktív pásztor voltam 62 éven át. De még most is neki szolgálok, róla írok, beszélek, benne gyönyörködöm. Élő kapcsolatom van vele, folyamatosan tapasztalom, hogy kegyelmes és szeretetteljes. Mióta a keskeny úton járok, mindig az volt a vezérigém, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint ha mindig szeretetben élek és szeretettel teszek róla tanúbizonyságot. Amikor imáimban megszólítom őt, érzem azonnal, hogy létrejött a kapcsolat. A telefonkapcsolathoz hasonló tapasztalat. Én beszélek és érzékelem, biztosan tudom, hogy valaki ott van a vonal végén. Ez esetben hallható a kapcsolódás. Az imádságban pedig érezhető. A szívünk ez a bizonyos kapcsolatteremtő „eszköz”, egyúttal természetfölötti lehetőség, illetve ajándék.

Újra mondom, ismételem: az emberiségnek és az embereknek az „örök” adventje – Isten Szentháromságára utalva – beteljesedett Isten Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak a földre érkezésével és itt végzett megváltói, üdvözítő, szent „tevékenységével”.

Ebben az esztendőben ismét adventi hullámokon hajózok, utazom Betlehem égi-földi szent szigete felé. Napok óta ez a témám, hogy Bibliám fölé hajolva olvasom Máté evangéliumát. Figyelmemet most arra összpontosítom, hogy az advent Csillagával, az üdvözítő Megváltóval való találkozásom óta hallott csodálatos mondásai közül melyek azok, amelyeket „meg” is hallottam, amelyek életem biztos irányítói lehettek és maradtak, maradnak. Ezek közül hadd tárjam kedves olvasóim elé szívem szent titkait, élményeit!

Tudom, mit jelent az „Akarom. Tisztulj meg!” (Mt 8,3). Tapasztalom nap mint nap a bűnbocsátó kegyelem gyógyító balzsamának tisztító hatását. Ezt a hangot hallom: „Elmegyek, és meggyógyítom.” (Mt 8,7) Nem a hosszú életről van itt szó, hanem az örök életről. Ide tartoznak imameghallgatási élményeim. Ő szólt nekem és imatársaimnak: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” (Mt 8,13) Hétszer volt műtéti beavatkozásra szükség a rozoga földi sátorházam érdekében. A halál árnyékának völgyében így lettem „hétpróbás” „szabadulóművész”.

Amikor Heródes zsandárai fenték rám a fogukat, valaki súgta: „Ne rettenjetek meg tőlük!” És azonnal érkezett az intellektuális támogatás.

„Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” (Mt 10,39)

Botladozó, esendő életem során mintha egy telefonüzenet lett volna, megérintette lelkemet a „hang”: „Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.” (Mt 9,2) A hitüldözés időszakában ő így szólt hozzám: „Senki sem szolgálhat két úrnak… ne aggódjatok…” (Mt 6,24–25)

A Szentlélek korán elhívott a versírói és írói szolgálatra. Ezt mondta: „Vegyétek magatokra az én igámat…” (Mt 11,29) „Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni.” (Mt 14,16) Az ő útján akarok haladni akkor is, amikor már fogy az erő, a „sátorkötelek” lazulnak. Most már nem az a jelszavam, hogy „fussatok!”, hanem „menjetek, haladjatok, ne álljatok meg”! És mindhalálig zengő jelszó a fülemben, a szívemben: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24)

Hadd legyen igaz, Uram, amit ott, a hegyen mondtál: „Ti vagytok a föld sója… ragyogjon a ti világosságotok…” (Mt 5,13.16) Folyamatos bátorítás a hangod, Uram: „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.” (Mt 12,50) Így tekintettem mindig a gyülekezetekre, lelki-szellemi családjaimra. Most itt, a szeretetházban is egyre boldogítóbban élem át, hogy akiket testvérekül fogadtam régen, ők most imalánccal vesznek körül bennünket, hogy el ne csüggedjen a szívünk. Látogatnak és bátorítanak minket a hazafelé vezető utunkon: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31)

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)

Gerzsenyi Sándor

Gerzsenyi Sándor testvér évtizedeken át volt a Békehírnök munkatársa, több ízben felelős szerkesztője is. Isten kegyelméből idén decemberben a 85. életévéhez érkezhet. A nyugdíjas lelkipásztor ma is aktív, lapunk rendszeres írója, rovatvezetője. Hamarosan új könyve is megjelenik A keskeny út vándora címmel. Az életadó Isten áldását kívánjuk „Sándor atyára” születésnapja alkalmából a szerkesztőség és olvasóink nevében is!


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!