Rottmayer Jánosra emlékeztek Kolozsváron

2553

Rottmayer János bibliaterjesztő munkásságára, egyben az erdélyi baptista mozgalom 150 évére emlékeztek Kolozsváron.

Hálaadónapot tartott a kolozsvári gyülekezet 2016. november 20-án. A vasárnap délelőtti istentiszteleten hangsúlyosan Rottmayer Jánosra emlékeztek: a neves úttörő épp 150 évvel ezelőtt költözött Kolozsvárra. Életét és munkásságát Kelemen Sándor Tomi levéltáros ismertette. „1866–2016. Százötven éves az erdélyi magyar baptista misszió” – az imaház kivetítőjének felirata is jelezte e történelmi korszak nagy ívét. Az igét Kelemen J. Sándor marosvásárhelyi lelkipásztor hirdette. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” A 90. zsoltár 12. verse alapján szólt a mindenkori ember teljes Istenre utaltságáról.

A kezdő áhítaton Jakab Márton helybeli testvér buzdított imára (Dán 2,44), és vendégként Vékás Benjámin Szatmárnémetiből, aki egyúttal felidézte kolozsvári egyetemista éveinek áldásos emlékeit. A szolgálatok menetét Kis-Juhász Vilmos lelkipásztor vezette, bátorítva a gyülekezetet a szoros Krisztus-követésre és misszióra. Hálaadó imát Máté Miklós nyugalmazott lelkipásztor mondott. Az énekkar repertoárjának különösen értékes darabjait szólaltatta meg egy fúvóscsoport kíséretében, vezényelt Balogh Artúr. Az összejövetel befejezése előtt a gyülekezet még meghallgatta a frissen megtért Jakab Erzsébet bizonyságételét. Délután folytatódott a hálaadó istentisztelet.

Rottmayer János (1818–1901)

rottmayerSzilágyi László összefoglalója Kis Lehel történész krónikája szerint
Származása, gyermek- és ifjúkora

Egy német édesapa, Rottmayer György, és egy magyar édesanya, Vajda Klára leszármazottja. Az újszülött Jánost egy római katolikus templomban keresztelték meg 1818. december 27-én Pesten. Fiatal fiúként a zene és a szépművészetek iránt érzett vonzalmat. Édesanyja tanácsára, a Rottmayerek hagyományát folytatva, édesapja mellett asztalosságot tanult. A famegmunkálást művészi szinten akarta művelni, ezért 1839-ben Bécsbe indult mesterségét továbbfejleszteni. Később Drezdában, Berlinben kötött ki.

Találkozik baptistákkal

Az ifjú asztalosmester 1842 májusában érkezett Hamburgba, a nagy tűzvész utáni újjáépítések idején. A városban működött a kontinentális Európa egyetlen baptista gyülekezete Johann Gerhard Oncken lelkipásztorral, aki töretlen meggyőződéssel vallotta, hogy minden újjászületett baptistának misszionáriusnak kell lennie. Egy Hinrichs nevű tanító, aki szintén kemény munkával vett részt a város újjáépítésében, Bibliákat, keresztény irodalmat osztogatott a munkások között, és bizonyságot tett az Úr Jézus áldozatáról. Ő hívta el többek között Rottmayert is a baptisták összejövetelére. A gyülekezetben Rottmayer megtapasztalta Isten átformáló erejét, és 1844. május 4-én alámerítkezett Oncken által az Elba folyóban.

Ismerkedései

A gyülekezetben a lelki testvérek között honfitársakra is talált: a magyarországi származású Marschall József, Vojka János és Hornung Antal már az előző esztendőben, 1843. október 31-én bemerítkeztek. 1845. június 4-én bemerítkezett Scharschmidt Károly is. Ők lettek később Rottmayer első, közvetlen munkatársai. 1845. április 8-án Bécsbe ment, ahol megismerkedett G. W. Lehmann prédikátorral, aki Oncken munkatársa volt. Ez idő tájban találta meg jövőbeli feleségét, Emilie Friderika Stiebelert, akit el is jegyzett.

Vissza a származási helyre

Onckennek egyedi, elmélyült látása volt az európai kontinens baptista missziójával kapcsolatosan. Ezért a gyülekezetében megerősödött és idővel kiképzett tagokat visszaküldte származási helyükre az ige hirdetésének, gyülekezetek alapításának nagy feladatával. Így kerültek vissza Magyarországra, szülőföldjükre ezek a mesteremberek, és lelki munkásokként teljes erőbevetéssel a baptista misszió szolgálatába álltak.

Asztalosműhelyben gyülekezet

Rottmayer 1846. május 20-án érkezett meg Pest-Budára. Házuknál, a Perlhuhngasse 8. szám alatti asztalosműhelyben hamarosan baptista gyülekezet alakult. Nemsokára a városba került Vojka János és Marschall József is. Munkájukat a klérus, a hatóságok nagymértékben akadályozták, háborgatták. Rottmayer 1847. augusztus 6-án Berlinben házasságot kötött Emilie Friderika Stiebelerrel, aki hűséges munkatársa lett a lelki szolgálatban. A kicsiny gyülekezet evangelizációkat szervezett, lelki irodalmat és Bibliákat terjesztett.

Vészterhes idők és első gyermekük

1848. március 15-én Pesten kitört a szabadságharc. Az események zűrzavarában folyamatosan gyengült, apadt a közösség, a ’49-es fegyverletételt követő megtorlások idején teljesen felbomlott. Fritz Onckent, J. H. Lorderst és még néhány hamburgi testvért mint idegen állampolgárokat kiutasították az országból. Édesanyja elhunyt, viszont megszületett ifjabb Rottmayer János (1849–1925), aki majd a bécsi bibliaraktár vezetője lett, később a kolozsvári gyülekezet felavatott vénje.

Újraindul a baptista misszió

A közösségre vágyó Rottmayer házaspár a pesti német református egyházzal egyesült Skót Misszió összejöveteleit kezdte látogatni. A kínterhes Bach-korszak (1859) után fellélegezhettek a magyarok, a protestáns közösségek. 1860-tól kezdődően sikerült újra elindítani a baptista missziót. „Vasárnaponként – olvashatjuk ifj. Rottmayer János visszaemlékezéseiben – édesatyám műhelyét imateremmé alakították át, ahol az emberek hamarosan összejöttek az ige meghallgatására.” Rottmayer szabad idejében a Skót Nemzeti Bibliatársulat besegítő munkatársaként Bibliát árusít, a zsidók felé is nyitni próbál az evangéliummal.

Négy árvával indult el Erdélybe

Időközben megszületett még három gyermekük. Viszont a felesége megbetegedett, az asztalosipara csődbe jutott. Rottmayer úgy gondolta, hogy családostól kivándorol Amerikába. Tervét meghiúsította feleségének hirtelen halála. A gyászszertartást Rudolf König, a Skót Misszió vezetője tartotta, és szolgálati lehetőséget kínált fel a megtört férjnek és édesapának. Hivatásos bibliaterjesztőként munkatársai közé is fogadta a baptista asztalost, és 1866-ban Erdélybe, Kolozsvárra küldte, hogy ott Biblia-lerakatot létesítsen. Kéziszerszámainak árán, négy árvával indult el Rottmayer Erdélybe. „Személyében érkezett Erdélybe – írja Bányai Jenő – az első baptista missziómunkás.”

Az első év: tízezer Bibliát adott el!

Megint újból kellett kezdenie az életet – írta róla ugyancsak fia, János –, teljesen ismeretlen körülmények között. A román nyelv tanulásába is belefogott, úgyszintén a keveset használt magyar nyelvet is kellett gyakorolnia. Mint a bibliatársulat megbízottjának mindenütt a lelkészek és tanítók szívességét kellett igénybe vennie, de ez igen örvendetes eredménnyel járt. A lelkészek ajánlatára sokan jöttek és vásárolták az igen olcsó Bibliákat, valamint az Újszövetségeket a gyermekeknek. Ilyenkor alkalom nyílt bizonyságot tenni Krisztus Urunkról, s a Biblia olvasását is szorgalmazni. Megbízatását, miszerint a kolportőrnek kötelessége a társulat által kijelölt területeken házról házra menni, minden válogatás nélkül és mindenkinek felajánlani a Szentírást, hűségesen teljesítette: már az első esztendőben tízezer Bibliát adott el!

Újranősülése

Hivatása gyakran távol tartotta az otthonától, a fiatal gyermekeknek pedig nevelés kellett. Ezért elhatározta, hogy másodszor is megnősül. 1867 nyarán részt vett egy hamburgi konferencián a németországi, dániai, oroszországi, lengyelországi, ausztriai és magyarországi misszió kapcsán. Útban visszafelé Marschall Józseffel együtt felkeresték Basteczky Magdolnát Prágában (akit ’65-ben merített alá Lehmann prédikátor Pesten a Dunában). Rottmayer meg is kérte a kezét, így már nem egyedül tért vissza Kolozsvárra.

Vasárnapi iskolája

1872-ben a Vasárnapi Iskolai Szövetség kiküldte Morse titkárt, hogy elsőként szervezze meg a vasárnapi iskolákat Magyarországon. Kolozsváron nagy meglepetés érte: itt már évek óta rendszeres vasárnapi iskolai oktatás zajlott németek, magyarok és románok között! „A kolozsvári bibliaraktárban tartott vasárnapi iskolák nem sajátos baptista missziói célzattal működtek – állapította meg Szebeni Olivér történész –, ennek ellenére a baptista közösség idővel Rottmayer alapvető munkája nyomán sarjadt ki.” Az 1878-ból fennmaradt névjegyzékben 37, különböző nemzetiségű (magyar, német, zsidó és cseh) vasárnapi iskolai tanulót találunk.

Énekeskönyv gyermekeknek

1876-ban megszerkesztette és kiadta az első magyar nyelvű, kimondottan gyermekek számára készült vallásos énekeskönyvet Énekek a keresztényi vasárnapi iskolák számára címmel. Ez 36 éneket tartalmazott. Ebből 27-et a Új Sion hárfából (nazarénusok énekeskönyve), négyet az 1877-ben Debrecenben megjelent Református énekeskönyvből, más négyet pedig korabeli iskolai énekgyűjteményekből válogatott ki. Ezekhez társul a Csendes éj kezdetű ének, amelynek lehet, hogy ez a legrégebbi magyar változata. Énekeskönyve később Gyermeklant címmel jelent meg.

Keserűség a családban

A lelki munka örömébe lassan igen sok keserűség is vegyült. Felesége gyakran ellenkezett vele, munkáját nem becsülte, a gyermekekkel kegyetlenül bánt. Az áldatlan állapotot Meyer Henrik próbálta orvosolni. Az uralkodó természetű és lobbanékony Rottmayernét azonban nem sikerült jobb belátásra bírni, és végül ki kellett zárni a baptista közösségből. Megtorlásként az asszony átment az adventista közösségbe. Ennek kapcsán később olyan téves állítások láttak napvilágot, mintha Rottmayer lett volna az adventista közösség magyarországi alapítója. Az tény, hogy a békesség kedvéért kénytelen volt engedni feleségének, például mellőzte a disznóhúst, szombatnapokon munkaszünetet tartott. De a baptista közösségből soha nem lépett ki, annak vezető egyéniségeivel, mint Kornya Mihály vagy később Papp Károly, mindvégig testvéri kapcsolatot tartott – az övétől eltérő tanokat nem vallott és nem hirdetett.

1901. március 26-án hunyt el. A legelső magyarországi baptisták egyike volt, közöttük is a legjelentősebb missziómunkás.

Életének summázata

Rottmayer János a küzdelmes ugartörés és magvetés feladatát kapta Istentől. Ilyenképpen nem merítette alá fehérruhások tömegét, és nem alapított nagy taglétszámú gyülekezeteket. Viszont munkássága nélkül egészen másként alakult volna a Kárpát-medence különböző nemzetiségeinek baptista missziótörténete. Ezért lehet egyike azon áldott úttörőknek, akikre hálás szívvel emlékezünk vissza.

Forrás: http://www.rmbgysz.ro/hir/rottmayer-janosra-emlekeztek-kolozsvaron