Sokféle zene szól ma körülöttünk. Van, hogy hamiskásan hangzik a hangja, máskor éktelenül zajosan dübörög. Az utca embere a rockzene mindent lehengerlő hódítása közt kevés olyan muzsikára talál manapság, amely nemcsak a fülét, hanem a lelkét is megérinti.
Akik figyelemmel kísérték a Duna Televízióban a Virtuózok címmel megrendezett, a világon egyedülállóan új, klasszikus zenei tehetségkutató verseny műsorát, tanúi lehettek, annak, hogy a zene egy olyan nyelv, amely az emberi szónál is érthetőbben fejezi ki a lélek érzéseit. Visszhangra talál egy másik ember lelkében, és a muzsika szárnyain fölfelé emeli. A zene értékéről maga Luther is megnyilatkozott, amikor azt írta: „A teológia után a zenének adom a legmagasabb helyet és a legnagyobb tiszteletet. Nem cserélném fel kis zenei tudásomat valami más nagyszerűvel.” (Gerzsenyi László fordítása)
A versenyen számos fiatal tehetség mutatkozott be több héten keresztül. Olyanok, akik már kora ifjúságukban elkezdték kamatoztatni a fentről kapott ajándékot. Köztük csodálhattuk Kökény Tamás hangszertudását, aki nagybőgőjén kápráztatta el hallgatóit. Ő egy kivételes tehetség, aki génjeiben hordozza az őseitől örökölt muzikalitást – ahogy a zsűriben elhangzott: őstehetség. Nem véletlenül lett ő a finálé győztese. Hangszerét szólóként használta. Érzéssel játszott nagybőgőjén, amelyről legtöbben idáig úgy hitték, hogy csak a zenekar basszus szólamát hivatott megszólaltatni. Már Piazzolla műve, az Oblivion, és Paganini Mózes-variációi is elbűvölték a hallgatókat, éppúgy, mint a kiváló zeneértő zsűrit. Tamás arcáról olvasható volt, miként éli át a muzsika finomságait, amelyet a lelkén szűrt át és formált meg a hangszerén. Élvezte a muzsikát, amelyet nemegyszer a „negyedik fekvésben” szólaltatott meg. Arckifejezései láttatták Tamás saját érzéseit, átélt zenélése visszatükröződött a zsűritagok arcán is.
A finálé záródarabjaként John Williams Schindler listája című filmzenéjét játszotta. Az átélt előadás mesterien adta vissza a zeneszerző által megkomponált mély líraiságot. A szomorúan megindító zene a nagybőgő negyedik fekvésében is felidézte bennünk a film drámaiságát, ártatlan emberek élet-halál harcát, és hirdette, hogy a gonoszság felett győzhet az irgalom.
Kökény Tamás előadása a „musica sacra” soraiba emelte ezt a filmzenét, mert, ahogy az egyik zsűritag mondta: „Tamás a mennyországban bőgőzött.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
