A zene szárnyán fölfelé

2813
Kökény Tamás. Fotó: médiaklikk

Sokféle zene szól ma körülöttünk. Van, hogy hamiskásan hangzik a hangja, máskor éktelenül zajosan dübörög. Az utca embere a rockzene mindent lehengerlő hódítása közt kevés olyan muzsikára talál manapság, amely nemcsak a fülét, hanem a lelkét is megérinti. 

Akik figyelemmel kísérték a Duna Televízióban a Virtuózok címmel megrendezett, a világon egyedülállóan új, klasszikus zenei tehetségkutató verseny műsorát, tanúi lehettek, annak, hogy a zene egy olyan nyelv, amely az emberi szónál is érthetőbben fejezi ki a lélek érzéseit. Visszhangra talál egy másik ember lelkében, és a muzsika szárnyain fölfelé emeli. A zene értékéről maga Luther is megnyilatkozott, amikor azt írta: „A teológia után a zenének adom a legmagasabb helyet és a legnagyobb tiszteletet. Nem cserélném fel kis zenei tudásomat valami más nagyszerűvel.” (Gerzsenyi László fordítása)

A versenyen számos fiatal tehetség mutatkozott be több héten keresztül. Olyanok, akik már kora ifjúságukban elkezdték kamatoztatni a fentről kapott ajándékot. Köztük csodálhattuk Kökény Tamás hangszertudását, aki nagybőgőjén kápráztatta el hallgatóit. Ő egy kivételes tehetség, aki génjeiben hordozza az őseitől örökölt muzikalitást – ahogy a zsűriben elhangzott: őstehetség. Nem véletlenül lett ő a finálé győztese. Hangszerét szólóként használta. Érzéssel játszott nagybőgőjén, amelyről legtöbben idáig úgy hitték, hogy csak a zenekar basszus szólamát hivatott megszólaltatni. Már Piazzolla műve, az Oblivion, és Paganini Mózes-variációi is elbűvölték a hallgatókat, éppúgy, mint a kiváló zeneértő zsűrit. Tamás arcáról olvasható volt, miként éli át a muzsika finomságait, amelyet a lelkén szűrt át és formált meg a hangszerén. Élvezte a muzsikát, amelyet nemegyszer a „negyedik fekvésben” szólaltatott meg. Arckifejezései láttatták Tamás saját érzéseit, átélt zenélése visszatükröződött a zsűritagok arcán is.

A finálé záródarabjaként John Williams Schindler listája című filmzenéjét játszotta. Az átélt előadás mesterien adta vissza a zeneszerző által megkomponált mély líraiságot. A szomorúan megindító zene a nagybőgő negyedik fekvésében is felidézte bennünk a film drámaiságát, ártatlan emberek élet-halál harcát, és hirdette, hogy a gonoszság felett győzhet az irgalom.

Kökény Tamás előadása a „musica sacra” soraiba emelte ezt a filmzenét, mert, ahogy az egyik zsűritag mondta: „Tamás a mennyországban bőgőzött.”

2 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Nagyon sajnálom hogy a cikkíró a Rock zenét hozta fel, példának, mintha valami sötét gonosz rossz dolog lenne.

    Közel sem a rock a legnépszerűbb,lehengerlő hódítást végző zenei stílus, hanem a mainstream (pop) zene..

    A Rock-metál zene áll a legközelebb a klasszikus zenéhez(sok gitárszóló, riff barokki fugákra épül, amit a szerzők ki is szoktak emelni),
    másrészt ennél a műfajnál nem megengedett a playback, itt tanult zenészek játszanak, énekelnek.
    Az őszinte, tartalmas dalszövegek is a könnyűzenei műfajon belül leginkább erre a stílusra jellemzőek, melyek sokszor nem szégyenlik megemlíteni Jézust, Istent, a kereszténységet, mindezt persze pozitív értelemben.
    Persze itt is vannak vállalhatatlan produkciók, de a pozitív, eredeti, őszinte előadás is a Rock-nál van leginkább jelen.

    A mainstream(pop) stílus a minél nagyobb zenei eladásokról szól, viszont az hogy az előadó hamisan énekel, az hogy a dalszövegek semmitmondóak, az nem számít.

    Nagyobb tiszteletet és figyelmet érdemelne a Rock, valahogy sok keresztény egyből ebbe a zenei stílusba rúg bele, közben hallgatják a rádióból szóló semmitmondó, zeneileg amatőr szerkezetű divat zenét.

    Természetesen szeretem a komolyzenét, csak úgy éreztem, illő néhány gondolat a rock zenével kapcsolatban.

  2. Szerintem rossz példa a Rock zenét felhozni.
    Kicsit ennek az összehasonlításnak pejoratív kicsngése van.
    Pedig a könnyűzenei stílusban leginkább a Rock zene hasonlít a klasszikus zenére.
    (sok Rock-metál előadót ismerek melyek gitárszólóiban felismerhetőek a barokki fugás elemek, melyeket ők is meg szoktak jegyezni)
    Továbbá a Rock zene az ami a leginkább szól az őszinteségről.
    Őszinte, tartalmas dalszövegek.
    A zenészek képzettek, nincs playback.
    A zenék szövegei ráadásul sokszor felemlítik Istent, Jézust, a kereszténységet és nem negatív értelemben.

    Persze ebben a stílusban is vannak olyan előadók amikkel nem lehet azonosulni, de jóval több az érték, a tartalom mint más könnyűzenei stílusokban.

    Messze nem a Rock zene ami lehengerel.
    Ez a rádióban-tvben hallható mainstream pop zenére igaz.
    Ahol sok esetben az előadó csak playbackre énekel, sok esetben teljesen hamisan, és borzalmasan.
    A dalszövegek sablonosak és semmitmondóak. Zenei képzettségről itt nem igazán beszélhetünk.
    Mégis valahogy vannak keresztények akik pont a Rock zenébe rúgnak bele..

    Szeretem a komolyzenét, csak úgy gondolom jó ha kicsit helyre tesszük a dolgokat.