Úgy döntöttem, megbocsátok…

1160
Könyvborító

Dianne B. Collard 23 éves fiát, Timet 1992. szeptember 20-án egy Martin nevű férfi brutálisan meggyilkolta. Az amerikai misszionárius és interkulturális tréner könyvében arról vall, hogyan lépett ki a leírhatatlan fájdalom és kétségbeesés árnyékából az isteni kegyelem ragyogó világosságába.

Dianne B. Collard a feneketlennek látszó mélységből emelkedett fel a krisztusi megbocsátás magasságáig – ennek különböző fokozatait, drámai küzdelmeit idézi fel a könyvben. A Tim halála utáni első hetekben teljesen elborította a gyász és a fájdalom. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Isten szeretete, együttérzése és ereje nélkül nem fogja, nem is akarja túlélni ezt a felfoghatatlan tragédiát. Az egész életében mélyen hívő asszony a gyász és a fájdalom hullámai közepette olyan kérdésekkel küszködött, amelyekre nehéz megtalálni a választ: „csakugyan jó-e az Isten? Miért hagyta, hogy ez megtörténjen velünk? Miben reménykedhetem ezután?” Nagyon lassan jutott el hittel vallott meggyőződéséig: „Isten jó – még akkor is, ha az élet szörnyen igazságtalan” (Ez a felirat áll Tim sírkövén is.)

Bár misszionárius társai nyugtatgatták, bizonyos esetekben még Isten sem várja el tőlünk, hogy megbocsássunk, a kulcskérdés nem az volt számára, mit hisznek mások, hanem az, ő miként reagáljon Isten egyértelmű parancsára. Collard minden bizalmát abba az igazságba vetette, egész életét arra alapozta, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, Jézust, hogy „kifizesse a bűneinkért járó büntetést”, és ajándékként kínálta fel számunkra az üdvösséget, beleértve bűneink bocsánatát is. „Nem tudjuk kiérdemelni, megfizetni, ezért nem is dicsekedhetünk azzal, hogy a miénk. Ezt a teljes és maradéktalan megbocsátást minden feltétel és érdem nélkül kapjuk.”

A gyermekét tragikus körülmények között elvesztő anya feltette magának a kérdést: vajon nem így kellene-e megbocsátania neki is Tim gyilkosának, ha teljesíteni akarja Isten akaratát?

Jézus – nem azért, mert annyira jók vagyunk, hanem kizárólag az irántunk érzett szeretetből – meghalt és feltámadt, hogy örökké kapcsolatban lehessünk vele. „Átéltem, hogy Isten minden bűnömet elengedte. Most pedig, miután ilyen nagy megbocsátásban volt részem, azt mondta nekem az Úr, hogy én is meg tudok bocsátani, s meg is kell bocsátanom Tim gyilkosának.” A megváltás nem az igazságosságról szól, hanem egyedül Isten kegyelméről. B. Collard utal Máté evangéliumára, amikor Péter kérdésére – hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek, „Még hétszer is?” – Jézus így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is” (18,21–22). Vagyis Jézus új rendet teremtett: „Isten országának rendjét, és azt tanította, hogy Isten gyermekei számára a megbocsátás magától értetődő megnyilvánulás. Isten gyermekének a DNS-ébe van kódolva a megbocsátás.” Ha képtelenek vagyunk a megbocsátásra, az idő múltával a keserűség és a gyűlölet fog gyökeret verni szívünkben. Isten éppen ezt szeretné megakadályozni, ezért parancsolja szeretettel, hogy bocsássunk meg másoknak, ahogy Ő is megbocsátott nekünk.

Dianne B. Collard azonban figyelmeztet, hogy a megbocsátás senkit nem ment fel a bűn következményei alól, jó és rossz cselekedeteink egyaránt következményekkel járnak. Isten nem azt kéri, hárítsuk el a bűn következményeit, hanem, hogy bocsássunk meg az elkövetőnek. A megbocsátásnak nem előfeltétele a bűnt elkövető bűnbánata. Ugyanakkor a megbocsátás nem azonos a kibéküléssel, nem jelenti azt, hogy közeli kapcsolatba kell kerülni az érintett személlyel, különösen, ha az illető árthat nekünk, vagy nem hajlik a kapcsolat rendezésére. Collard gyötrelmes küszködései és Istenbe vetett maximális bizalma, hite révén jutott el odáig, hogy levelezni kezdett fia gyilkosával, próbálta meggyőzni arról, Isten őt is szereti, és meg akarja bocsátani bűnét. Képes volt teljes szívéből imádkozni Martin megtéréséért, az Úr áldását kérte rá – a büntetését töltő gyilkos pedig egy levelében „nagyon áldottnak” nevezte magát. Végül az az idő is elérkezett, amikor az édesanya nem gyermeke, „Tim gyilkosaként”, hanem „testvéremként Krisztusban” gondolt Martinra.

Dianne B. Collard Isten áldását kéri a könyv olvasójára is, ha a Szentlélek erejével rálép a megbocsátás útjára. Nem az a kérdés, hogy a bűnös megérdemli-e a megbocsátást. Hiszen „senki sem érdemli meg Isten bocsánatát és kegyelmét, ám ő mégis azt mondja, hogy megbocsát, és egyedül ez számít. Ráadásul Isten Krisztus igazságát is nekünk akarja adni!”

A kötetet a Harmat Kiadó jelentette meg.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/dianne-b-collard