Augusztus 16-án, vasárnap tartotta egyházunk a hagyományosan nemzeti ünnepünkhöz kötődő országos konferenciáját.
Az előrejelzések rossz időt jósoltak, félő volt, hogy az égből bőségesen hulló csapadék elmossa a rendezvényt is. A legtöbben mégis bizakodtak – talán a konferencia mottója is megerősítette őket ebben –, és lám, a kezdésre elállt az eső. A felfrissült környezetben felcsendült az összevont fúvószenekar kezdő szolgálata.
Mészáros Kornél főtitkár köszöntötte a több száz résztvevőt, akik a Kárpát-medence és Magyarország különböző gyülekezeteiből érkeztek erre az alkalomra. Beszédében egy nagyon komoly kérdést szegezett a hallgatóságnak: tudjuk-e, honnan jöttünk és hova tart az életünk? Nézzünk vissza életünkre hálaadással vagy bűnbánattal, hogy a kijelölt úton továbbhaladhassunk.
László Imre kárpátaljai misszionáriusról – aki a délelőtt igehirdetője volt – sok mindent elárul, hogy az autójára az van írva: „A főnököm egy zsidó ács.” Beszédét Martin Luther King híres mondatával kezdte: „Van egy álmom…” Arról beszélt, hogy az álma egy olyan templom (Ezékiel próféta könyve alapján), amelynek két ajtaja van, de a lényege, hogy mindig másikon menjünk ki, mint amelyiken bejöttünk. Ez azt jelenti, hogy a templomban, Isten jelenlétében történjen valami a bent levőkkel.
Az embereknek nem valamire, hanem Valakire van szükségük, Jézus Krisztuson kívül minden más csak pótlék. Valaki egyszer azt mondta, hogy minden emberben van egy Isten alakú űr, amit nem lehet mással kitölteni. A hívők egy részét nevezhetjük a „megtéréstörténetek” csoportjának, akik bár 20 éve megtértek, ezen kívül nem történt velük semmi. Egy másik csoport azt mondja, ráérnek még a megtéréssel, majd ha megöregszenek.
A közben eltelő 20-70 évet sokan a padlón csúszva vagy az élvezetekben tobzódva töltik el. A világ tele van éhes emberekkel, még ha sokszor nem is látszik. Akik éheznek, azok oda mennek, ahol kenyeret adnak. Adjunk hát élő kenyeret! Ha valaki ránéz Jézusra, biztos lehet benne, hogy ő visszanéz rá, és ettől nem kell félni.
Az igehirdetést követően Jurinka Sándor kárpátaljai misszionárius (szolgálati helye: Beregdéda, Gut, Gát Roma Reménység Gyülekezet) számolt be a helyi aktuális helyzetről. Megindító volt hallgatni, hogy a nehéz körülmények ellenére a pozitívumokat igyekezett kiemelni. Bizonyságtételét a következő szavakkal fejezte be: „Lehet, hogy szegények vagyunk Kárpát – alján, de a szívünkben mindenünk megvan. Mert Jézus van ott.” Nagy Csaba lelkipásztor (szolgálati helye: Beregszász, Második Esély Misszió, Kígyós) beszámolójában bemutatta a gyülekezetplántálás eddigi gyümölcseit, a szolgálat örömeit, nehézségeit.
A délelőtt folyamán került sor Heizer Kornél testvér és kedves felesége kirendelésére, akik a motoros társadalom felé szolgálnak az evangélium hirdetésével a Magyar Keresztény Motorosok Közösségén keresztül. Ebédidőben nagyszerű lehetőség nyílt a testvéri beszélgetésekre, könyvek és ajándéktárgyak vásárlására, a gyermekek örömét pedig felfújható ugrálóvár tette teljessé.
Délután az ünnepi megemlékezésében Papp János egyházelnök fontos és aktuális témákat vetett fel, ami egyben iránymutatás is volt a hívőknek, hogyan értelmezzék a társadalom eseményeit a Biblia fényében. A gondolatébresztő beszédet a Békehírnök hasábjain teljes terjedelmében közöljük.
Sokakban mély nyomot hagyott Durkó István missziói igazgató igehirdetése is, amelyben a megfáradt hívő élet középszerűségére mutatott rá, amelynek következménye az Istennel való kapcsolat meggyengülése.
Mindez bűnös útra vezethet, ezért érdemes tudatosan időt szánni Istenre, keresni az ő akaratát az életünkre nézve. Ma egy „fáradt társa dalom ban” élünk, sok energiát felemésztenek a mindennapi teendők, így a misszióra is kevesebb energiánk marad. Sokszor a nagy rohanásban megfeledkezünk arról, hogy észrevegyük, nap mint nap milyen áldásokkal halmoz el bennünket az Úr. Van, aki a szenvedés miatt, van, aki jó dolgában nem látja Krisztust. Szívhez szóló történeten keresztül mutatott rá, miért is érdemes mindenáron Jézushoz ragaszkodni.
Az igehirdetés után bemutatkozott Kelemen Szabolcs lelkipásztormis szionárius (szolgálati helye: Ungvár, Kisdobrony), majd Nagy-Kasza Dániel lelkipásztor-misszionárius (szol gálati helye: Beregszász, Nagybégány, Rafajnaújfalu, Zápszony), akik a Kárpátalján végzett szolgálatukról beszéltek. A beszámolókból kiderült, hogy nem a pénzhiány a legnagyobb gond, hanem Jézus hiánya. Azért vannak ott, hogy „kiürítsék a poklot, és megtöltsék a mennyet a Szentlélek munkája által”.
A baptista szolgálattevők kárpátaljai tevékenységéről bővebb információ a karpataljaibaptista.info és a memisszio.info oldalakon található. Ezután Petró László, a nagyhalászi Csuha Antal Baptista Általános Iskola igazgatója tett bizonyságot megtéréséről, majd Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat missziói lelkésze bemutatta az Amerikából érkezett anyanyelvi önkéntes tanárokat, akik a baptista iskolákban vállaltak szolgálatot.
Az idei konferencia békés, örömteli élményét vihették haza a résztvevők, igazi feltöltődést nyújtottak a mély igei gondolatok, bizonyságtételek, zenei szolgálatok. A budafoki gyülekezet ének- és zenekarának szolgálatát Kiss Rózsa énekszólói ékesítették. Hálásak vagyunk Istennek mindazért a gazdag áldásért, amelyet erre a napra készített számunkra!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
