Nicolosi, Joseph: Szégyen és kötődésvesztés

3488
Könyvborító

„E könyv azoknak az olvasóknak íródott, akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy az emberiség ellenkező nemű párok létrejöttére teremtetett. Hiszem, hogy emberi természetünk eredendően heteroszexuális.

„Amikor egyszer Londonban egy férfivel szexeltem, akkor elemi erővel tört rám az érzés, hogy ez így nincs rendjén. Én nem akarok továbbra is így élni, változást szeretnék az életemben.”

Ezt a megrázó vallomást egy magyar meleg férfi, P. K. tette, aki néhány évvel ezelőtt nekiindult, hogy segítséget keressen életmódja megváltoztatásához. A keresése során került kapcsolatba Joseph J. Nicolosi amerikai klinikai pszichológussal, akinek a Harmat Kiadó gondozásában magyarul most megjelent Szégyen és kötődésvesztés – A helyreállító terápia gyakorlata című könyvét akkor még angol nyelven elolvasta. „Mérföldkőnek tartom ezt a könyvet a célom eléréséhez vezető úton, nagyon sok segítséget kaptam tőle” – mondja e férfi.

P. K. története tömör foglalata mindannak, amiért ezt a könyvet Nicolosi megírta, és amiért a Harmat Kiadó a megjelentetése mellett döntött.
Az emberi szexualitásról szóló tudásunk folyamatosan változik, gyarapodik. 1954-ben, amikor a híres Wolfenden-bizottság először összeült, még 1069 férfi ült Anglia és Wales börtöneiben homoszexuális cselekedetek elkövetése miatt. A Wolfenden-jelentés (1957) hatására aztán egy évtizeddel később dekriminalizálták Nagy-Britanniában a homoszexuális cselekedeteket, hat évvel később, 1973-ban pedig az Amerikai Egyesült Államokban már a mentális betegségek listájáról is lekerült. A melegek jogvédő szervezeteinek nyomására az addigi pszichoanalitikus szemlélettel szemben ettől kezdve a homoszexualitás egy másik magyarázata kanonizálódott, nevezetesen az, hogy a homoszexualitás veleszületett, biológiailag meghatározott szexuális irányultság, amely a heteroszexualitással teljesen egyenértékű nemi önazonosság.

Ez az állítás azonban mind a mai napig semmilyen tudományos bizonyítást nem nyert, és megmaradt az ideológiai/politikai akarat szintjén. Ezzel szemben kutatások meggyőző módon kimutatták, hogy az emberi szexualitásnak számos más dimenziója és változata is létezik, és mindegyik az ember pszichoszexuális fejlődése során alakul ki. E folyamat során változik is, és felnőttkorra a javarészt választott szexuális identitásban állapodik meg. „De akkor sem állandóan – írja Buda Béla pszichológus, egyetemi tanár a könyvhöz írt utószavában. – E dimenzióban lehet mozgás, különösen a vágy és a viselkedés síkján, de akár az önazonosság vetületében is. E tudományos felismerések nem épültek be a melegmozgalmak önmeghatározásaiba…”

A másik – a biológiai eredethez hasonló módon dogmává rögzült – tézis szerint kizárólag a társadalomban a melegekkel szemben megnyilvánuló intolerancia, diszkrimináció és homofóbia az egyetlen oka annak, hogy a meleg életstílus nagyobb rizikófaktort jelent az ezt élők számára. Tény ugyanis, hogy az aktív homoszexuálisok körében jelentősen magasabb arányban fordul elő depresszió, fóbiás zavarok, alkoholizmus, erőszak, anyagfüggőség, öngyilkossági késztetés.

A melegmozgalmak által kanonizált változat szerint ez azért van, mert a társadalomból kívülről jövő homofóbia internalizálódik, és feloldhatatlan belső feszültségeket okoz, amire minden homoszexuális irányultságot megváltoztatni igyekvő terápia csak ráerősít, ezért ezek elutasítandók.
A tudományos tapasztalatok azonban erre is rácáfolnak. A legtoleránsabb államokban végzett kutatások, ahol már hosszabb ideje és széles körben elfogadott a homoszexuális életforma, engedélyezett a melegházasság, és erősek a meleg jogvédő csoportok – mint Hollandia, Dánia, Norvégia vagy Kalifornia –, azt az eredményt hozták, hogy a társadalmi elfogadottság nem enyhített a problémán, a pszichés terheltségi index nem alacsonyabb ezekben a társadalmakban, mint a kevésbé toleráns országokban.

Nicolosi nem állítja, hogy a homoszexualitás betegség vagy terápiára szoruló patologikus jelenség. Semmilyen módon nem áll szándékában csorbítani azoknak a jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban. Azoknak kíván segítséget nyújtani, akik énidegenként (egodisztóniásan) élik meg a saját nemükhöz vonzódásukat (SSA, same sex attraction). Ezeket az embereket nem meleg homoszexuálisoknak nevezi (non-gay homosexual). Akik a Nicolosi és mások által is végzett helyreállító terápiák betiltására törekszenek, nem veszik figyelembe a változást igénylők jogait – lényegében semmibe veszik a kliens önrendelkezését –, vagyis diszkriminatívak és intoleránsak az ő igényeikkel és vágyaikkal szemben.

Annak, aki változni szeretne, legyen meg a joga és a lehetősége is erre. Ezért rendkívül fontos, hogy Joseph J. Nicolosi könyve most magyarul is elérhetővé válik az érintettek, terápiát végző szakemberek és a téma iránt érdeklődők számára.

„A kötet rendkívül átgondolt, a gyakorlat kérdéseire mintegy körkörösen visszatérő módon fogalmazó, a definíciókra nagyon ügyelő munka. Ilyen gazdag koncepcióanyaggal, ilyen sok terápiás eseményt és alternatívát figyelembe vevő, gyakorlati kötet az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Pszichoanalitikus gondolati keretben, pszichodinamikus elvek alapján, feltáró módon dolgozó terapeuta a leírt jelenségekkel mind találkozott a férfi szexuális zavarok, és különösen az identitászavarok kezelése során. Gyakorlatilag minden tétel és minden megfigyelés, amit Nicolosi felvázol, hiteles és fontos. Ezt a recenzens tapasztalatból állítja.” Részlet Buda Béla recenziójából (Pszichoterápia, 2012/6., 419.)

„Ez a könyv minden pszichoterapeutának jó szívvel ajánlható, rendkívül tanulságos munka, szinte kötelező olvasmány lehetne (ha nem tudnánk, mi szokott lenni a kötelező olvasmányok sorsa). Sokat profitálhatnának belőle pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek egyaránt, de akár maguk az érintettek is.” Részlet Flaskay Gábor recenziójából (Pszichoterápia, 2012/6., 424.)

A könyv megrendelése