Diakónus-avatás Budán

1688

Tizennyolc évi szünet után tartott ismét avató-istentiszteletet az Alsóhegy utcai gyülekezet. Május 26-án négy elöljáró ünnepélyes kirendelésének lehettek tanúi a jelenlevők.

Isten igéjét dr. Szűcs Zoltán, a Presbiteri Tanács elnöke hirdette, az avatás szolgálatába még Balla András, a PB jegyzője, Fábián Sándor helyi lelkipásztor és Ádány Mihály presbiter is bekapcsolódott. A hosszúra nyúlt, de áldásokban gazdag alkalmat az énekkar nagy átéléssel előadott énekei tették még emlékezetesebbé.

A közel kilencven éves múltra visszatekintő budai gyülekezet mindig fontosnak tartotta azt az újszövetségi alapelvet, hogy a Szentlélek útmutatása alapján arra alkalmas férfiakat kirendeljen presbiteri vagy diakónusi szolgálatra. (E törekvésnek élharcosa volt az árvaházi alapító-lelkipásztor id. Beharka Pál (1874–1943), és az imaházépítő dr. Szakács Imre lelkipásztor is.) Ezt oly mértékben sikerült megvalósítani, hogy amikor dr. Almási Tibor lelkipásztor testvér – aki 2001-től tíz éven át ügyintézőnk volt – Budára érkezett, örömmel vegyes meglepetéssel állapította meg, hogy a teljes elöljáróság avatottakból áll. Néhány évvel ezelőtt – érzékelve az idő múlását – tetterős fiatalembereket választottunk a vezetőségbe. Tavaly – Fábián Sándor lelkipásztor beiktatása után – szolgálatba való bevezetésük felgyorsult. Idén pedig az Elöljáróság és a gyülekezet megvizsgálásukat követően egyhangúlag úgy döntött, hogy mielőbb avassuk fel őket a diakónusi szolgálatra. Ilyen előzmények után került sor május 26-án Ifj. Ádány Béla, Nagy Péter, Sonkoly Tamás ésZsigovics Géza testvérek kirendelésére az Alsóhegy utcai imaházban.

Az ünnepi istentisztelet bevezető részében Fábián Sándor lelkipásztor emlékeztetett a jeruzsálemi gyülekezet példájára, az első diakónusok kirendelésére, és arra, hogy ma „szolgának” lenni nem tartozik a trendi dolgok közé, de az itt levő négy fiatalember kész vállalni a munka terhét. Fábián testvér idézte Pál apostol gondolatait az efezusiakhoz írt levélből Isten elhívásáról és annak végső céljáról (4,11–16), valamint a Baptista Hitvallás 13. pontját, amely a gyülekezet tisztségviselőiről szól.

Az igei útravalót dr. Szűcs Zoltán testvér, a Presbiteri Tanács elnöke adta át az 1Kor 4,1–5 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy a diakónusok – amellett, hogy Krisztus szolgái – sáfárok, akik Isten titkaival, kegyelmi ajándékokkal, talentumokkal és anyagi javakkal sáfárkodnak. A sáfárokkal szemben támasztott legfontosabb követelmény: a hűség, aminek jutalmát, a dicséretet egyedül az Úrtól várhatjuk.

Az avatandók hitvallásuk során két-két kérdésben fejtették ki látásukat: ifj. Ádány Béla a Bibliáról és a gyülekezet bibliai követelményrendszeréről; Nagy Péter a bemerítésről és a gyülekezet missziói tevékenységéről; Sonkoly Tamás a család szerepéről és a gyülekezet gazdálkodásán belül az adakozásról; végül Zsigovics Géza a hitről, bűnről, megváltásról, valamint a Szentléleknek a hívő ember életében tanúsított munkájáról szólt. A bizonyságtételeket követően az ünnepélyes fogadalomtételre került sor, amelyben testvéreink kifejezték készségüket a diakónusi szolgálat vállalása és végzése iránt.

A kézrátételes imádságot sorrendben: Ádány Mihály presbiter, Fábián Sándor lelkipásztor, dr. Szűcs Zoltán PT-elnök és Balla András PT-jegyző mondták el, kérve a Szentlélek erejét és bölcsességét az Úr előtt térdelők életére és szolgálatára. „Áldjon meg az Úr most téged!” – szólt az énekkar éneke.

Egyetlen, az alkalomhoz illő költemény hangzott el: Gerzsenyi Sándor Küldetés című versét Kolozs Nagy János diakónus, Nagy Péter édesapja mondta el.

A gyülekezet és az elöljáróság nevében Fábián Sándor lelkipásztor köszöntötte az új munkatársakat. Példaként állította eléjükTükhikoszt, akiről Pál apostol levelei végén három dolgot állapít meg: 1. „Szeretett testvér” , 2. „Hű diakónus és 3. „Szolgatársam az Úrban”. – „Egy évvel ezelőtt (beiktatásomkor) szolgatársak lettünk az Úrban; az azóta eltelt idő alatt szeretett testvéreimmé, sőt barátaimmá váltatok; és most, hogy diakónusok lettetek, arra igyekezzetek, hogy hűségesnek bizonyuljatok!”

A Presbiteri Tanács nevében Balla András jegyző köszöntötte a négy új diakónust. A Fil 2,2–5 versei alapján arra kérte a felavatottakat, hogy egyet akarva, ugyanarra törekedve, önzetlenül és alázattal végezzék szolgálatukat a gyülekezet épülésére. Majd egy emléklapot és ajándékkönyvet nyújtott át nekik.

Ezen a délelőttön különösen éreztük Urunk kegyelmes jelenlétét és szeretetét, és sok kinccsel meggazdagodva térhettünk otthonainkba. Állandó imádságunk lesz, hogy Isten Szentlelke áldja meg újonnan felavatott testvéreinket erővel, bölcsességgel és hűséges szívvel!